Karácsonyi fények

Áronom egyedül összerakta a karácsonyfát és utána feldíszítette. Elsőre nem is tűnik olyan nagy dolognak, pedig az. Műfenyőnk van. 10 éves. Áronnal egyidős. Néhol már nem világít, de mindig úgy fordítjuk, hogy egész jól mutasson. Először azt hittem nagyon nehéz lesz kibírni, hogy ne javítsam ki úgy, ahogy én szeretném, de végülis alig mozdítottam át pár díszt. (nem is én lennék, ha kibírtam volna)

December elején kezdtem el írni ezt a bejegyzést, hogy milyen jó is korán fát állítani, mert a sötétség, meg a tél, meg - na itt jönne, hogy a hó, de helyette - az eső, ami esik. Sokat. Az utóbbi hat hétben alig volt pár nap szünet. Nem voltam sétálni sem. Hogy aztán ez lenne-e az oka vagy sem, de a vérnyomásom magas lett. Elkezdett fájni a fejem. Sokat. És eszembe se jutott megmérni a vérnyomásomat majd egy hónapig. Na hát most mérem, hogy írjam, hogy majd megmutassam a dokinak, aki majd felírja a gyógyszert, s aztán remélem majd nem fáj a fejem. Amiről jut eszembe a hajam, ami már van a fejemen és a sapka, ami már egyre kevesebbet van a fejemen, és az is lehet, hogy hamarosan olyan fotót is teszek fel, de most még nem. Voltam fodrásznál, aki kicsit igazított rajta. Oké, tényleg nem látszik sok belőle, de majd legközelebb..

A lényeg, hogy jártomban-keltemben már kendőzetlenül is mutatkozom, ha épp úgy tartja kedvem. Bár nem is kedv kérdése. Inkább a hőhullámok irányítják a sapka lerántást.
December 24-én lesz az idei év utolsó kezelése. Herceptin és Perjeta nevű célzott terápiát kapom. Januárban megint lesz CT és ultrahangos vizsgálat, aminek eredménye is lesz, s persze addig izgulás van, hogy milyen lesz az az eredmény. Jobb? Rosszabb? Ugyanolyan? Eddig elkerültek a megfázásos, influenzás betegségek. Ha volt is egy kis köhögés, nátha, hamar elmúlt. C vitamint szedek. Meg ABC-t iszok, nem minden nap, pedig jó lenne minden nap inni. A mint alma, B mint cékla és C mint répa (persze angol rövidítés), összeturmixolva. Anyu főz. Meg süt is. Van új sütőnk és sokkal jobb, mint a régi. A karácsony is közeledik.

"Nől a dér, álom jár,

hó kering az ág közt.

Karácsonynak ünnepe

lépeget a fák közt."

Weöres Sándor

Köztes állapot

Mielőtt rákos lettem, úgy gondoltam, hogy kétféle rák van. Az egyik, amelyikből meg lehet gyógyulni, a másik pedig, amelyikbe bele lehet halni. Jelentem, van egy köztes állapot is. Az enyém is ilyen, sok másé mellett. Metasztatikus emlőrák. A diagnózis úgy szól, hogy nem gyógyítható, de kezelhető. Szépen fogalmazva: A kezelés célja a tünetek csökkentése révén az életminőség javítása.  Ezek a kezelések, háromhetente, amik fenntartják ezt a köztes állapotot, remélem még sokáig.

Herceptin és Perjeta. Szép kis sárga csomagolásban, ég és föld közé aggatva, s cseppenként hozza el a reményt. Még nem fáraszt, hogy mennem kell. Nincs elegem belőle. Várom, hogy mehessek. Ott érzem biztonságban magam. Ott gyógyítanak - vagyis hát nem, csak kezelnek. Amíg még jól vagyok, addig minden rendben van. Tervezek: nyaralást, telelést, kirándulást, vendégséget. Hisztizek: a kilók sokasága, a szemöldököm hiányossága miatt. Napjában sokszor rácsodálkozom az élet apró szépségeire. De tényleg. Ha esik az eső, akkor ahogy kopog. Ha süt a nap, akkor milyen szép ságák, barnák, vörösek a falevelek. Hogy vannak még levelek a fákon, s hogy süt még néha a nap. Azt, hogy mindjárt karácsony, s a fények díszbe öltöztetik a várost.

"A bátorság nem a félelem hiánya, hanem inkább egy döntés, hogy van valami fontosabb, mint a félelem." (Ambrose Redmoon)

hol fent - hol lent

Nos, kérem, ez egy olyan cim, amit többféleképpen lehet magyarázni.

Az egyik fent-lent dolog az a szempilla. Jó sokáig várt a drága, már elhitette velem, hogy elég volt csak a hajam, a többit meghagyja. Egyik nap, miután Anyuék elmentek, persze hogy a fránya dolgok azután történnek velem, egyik tükör előtti mozzanatnál (szempilla spirálozás), rá kellett, hogy jöjjek, hogy az alsó (lásd lent) szempilláim eltűntek. Ó, jaj, sebaj, hű de pozitiv hozzáállás, van másik (lásd fent) és azt spiráloztam, és jó volt, mert látszott. Mignem valamelyik nap már csak négy szál pilla várta a spirált, és ritka, de tényleg R I T K A ronda volt, hogy az a négy szál ott hosszan diszelgett, szóval gyors törlés, inkább ne hivjuk fel a figyelmet az egy-egy a sarokban, kettő pedig közte négy szálra. És persze, hogy ott van még ugye a szemöldök, amig az van, addig van arcunk. Hát már nincs. Egy ideig, még próbáltam visszarajzolni, de már nem megy.. Pár napig rajzoltam, lemostam, rajzoltam, lemostam, de be kellett látni, hogy nem megy, nem szép se igy, se úgy.

Azt hiszem az eddigiek megmagyarázzák a másik fent-lent dolgot is, ami a lelki hullámzás. Ha sikerül rávennem magam, hogy bevegyem a fájdalomcsillapitót, akkor fent. Különben lent. Kicsit értem is a logikáját. Fáj minden csontom, minden megmaradt izmom. Fáj a növekvő hajam. Fáj a lelkem és fájnak a gondolataim is. Csak egy dolgot remélhetek, hogy ez bizony a hullámvölgy alja, és innen már csak felfele visz az út.

És még nem ért véget a fent-lent. Jó pár napja beszereztem egy torokfájást, ami most már átváltott nátha és köhögés csodálatos együttesére, meg ugye a szokásos minden fáj, amit már irtam, de most még emiatt is fáj. Voltam dokinál is, vettek vért. Szólnak, ha valami baj van. Amúgy eléggé egy szokásos iskolakezdéshez köthető valamit elkaptam a diagnózis. Egy ideje visszatértem a közös hálószobánkba, köszönhetően annak, hogy szinte egész éjjel alszok. Mármint: na! Próbálok. Mindenképpen jobb, mint volt. De jött ez a fránya köhögős dolog, és a hálószobában nem birom abbahagyni, úgy köhögök, majd megfúlok. Szabolcsot is felébresztem és aludni sem tudok. Lejövök. Iszok egy pohár mézes teát, lefekszem a már jól bevált gidres-gödrös hideg kanapéra és nem köhögök. Nem értem. Még nem költöztem le, mert amúgy jobb ott fent. A matrac is jobb a fájó testemnek, meg hát mégiscsak hálószoba, és nem kell az ágyamat minden reggel négy sarkánál összefogni és kivinni máshová, hogy a nappali, tényleg nappali legyen. Tehát itt tartunk most.

Jók az eredmények

Megvolt a CT és végre kicsit megnyugodtam, mert a kemó úgy hat, ahogy kell, a csomók zsugorodnak, én meg tudok aludni éjjel, mert nem vagyok annyira ideges. A génteszt eredménye is megjött, az is negativ lett. A további tervek: még három hónap kemó. Hamarosan a sebésszel is találkozni fogok. Hamarosan az iskola is elkezdődik. Amit a leghamarosabban várok, hogy Szabolcs és Áron hazaérjenek a nyaralásból. Hiányoznak.
Mostanság, ahogy már irtam, tudok éjjel aludni. Ami azt jelenti, hogy éjfél tájban alszom el, és reggel hatig minimum kétszer felébredek. Kiütéses az arcom, a fejem. Már a smink sem igazán tünteti el. A fejemen haj van. Rövid haj. Foltokban. Ha lefekszem aludni, igazgatni kell a fejem, hogy ne bökjön a hajam. Most, hogy az angol nyár véget ért, hidegek a nappalok, s az éjszakák, sapkában vagyok sokszor napközben is, és sapkában is alszom, mert fázik a fejem. Sokszor fáj a derekam, annyira, hogy gyógyszert kell bevenni. Sokszor van hasmenésem is. Arra is gyógyszert kell bevenni. S ami a legújabb a kéz-zsibbadás. Zsibbad az ujjam teteje mindkét kezemen. A bal karom is zsibbad kicsit és a lábujjaim is. Hiába csinálok bármit, nem múlik el. Gyógyszer sincs rá. A nyálkahártyák is lepusztultak rendesen, a szám reggelre odaragad a fogamhoz, jóval érzékenyebb vagyok a forró étel-italra, az orrom meg csupa sebhely, a véres zsepik tömege teljesen megszokott látvány lett már. A sebek nehezebben gyógyulnak, de sokkal könnyebben keletkeznek, sokszor fogalmam sincs hol, mikor történt. Most éjjel, megvakartam a fülemet, azt a pöttyöt, ahol ki volt lukasztva, de 15 éves korom óta nem hordtam fülbevalót, mert kiütött, begyulladt. Reggelre alvadt vércsomó lett rajt, amit úgy vettem észre, hogy odanyúltam, lejött és most vérzik. Valószinű hetekig kell kezelgetnem. S ami a legfontosabb, egész nap iszok, mert az is fontos. Igyekszem jól csinálni mindent. A napi sétaadagom van, hogy elmarad, főképp, ha esik. Akkor nincs séta. Ma süt a nap. Lesz séta.

Nyaralás

Kettecskén vagyunk Anyuval. Csöndes a ház. Az időjárás nekem kedvez, kellemes őszi idő van. Minden nap megyünk sétálni. Anyu az udvart csinositja én pedig a lakást. Mire Szabolcs és Áron hazajönnek a nyaralásból megint minden máshol lesz. :-) A környezet változik, de én nem sokat. Azon kivül, hogy nincs hajam és sapkát hordok még mindig ugyanaz vagyok. A női hiúság, hogy megint miről is irok, az egyik a hajam, a másik pedig a súlyom. Az sem változott. Az első egy hónaban lement rólam tiz kiló, de ugye (szerencsére) volt miből és még most is van rajtam felesleg. Óvatosan kell fogalmaznom, mert tudom, hogy sokan egyből ugranak erre, hogy : jaaj, ne beszélj ilyeneket, egyél amit szeretnél, most nem ez számit, stb.. Értem én. De nekem számit. Mindig is számitott. Ha visszagondolok, gyerekkorom óta folyamatosan a súlyom miatt aggódok, folyamatosan a ruhákkal küzdök, mi áll jól, mi jön rám. Persze, hogy ez még most is kisért, de nem csak emiatt aggódom. Lehet, hogy ez az agyam figyelemelterelő módja. A múltkori kemón kicsit elszakadt a cérna és hát nem birtam ki bőgés nélkül, igy aztán holnap megyek terápiára. Olyan dolgokat csinálok, amiket régen elképzelhetetlennek találtam. Péntekenként csoportterápiára járok. Hasonszőrű emberekkel vagyok 10-től 3-ig. Van tornaóra, meditáció, zene, kézműveskedés, kertészkedés meg még ki tudja mi, mindig valamit kitalálnak nekünk.
Múlt szerdán volt kemó, pénteken fél napra mentem csak a csoportterápiára, mert délután indultak Szabolcsék haza. Mármint a hosszú útra Európán át Erdélyig. Most tánctáborban vannak, a jövő héten pedig időjárástól függően vagy a Balatonon lesznek, vagy Szentgyörgyben. Örülök, hogy kicsit kimozdultak, élményekkel gyarapodva jönnek majd haza. Még sok minden lesz, amit együtt kell átvészelni. Én teljes munkaidőben szinte csak magamért dolgozom, de Szabolcs és Áron munka és iskola mellett még az én terhemet is cipelik. Persze most sok mindenben nincs választási lehetőség. Ez van, ezt kell csinálni. És csinálom is. Azt sem tudom, hogy mi történik a testemmel. Nem tudom, hogy zsugorodnak-e a csomók. Nem tudom, okoz-e más kárt bennem a sok méreg. Vakon bizni az orvosokban. És várni. Várom a CT-t, de félek is tőle rettenetesen. De hiába is érzek bármit, félelmet, haragot, nyugalmat ( na én azt nem, még nem vittem olyan tökélyre a meditálást) a tények ugyanazok. Már most is, de majd csak 14-én fogok tudni valamit.
Nagyon furcsa minden. Mintha nem is az én életem lenne, mintha nem is az én házam, minden olyan idegen. Én, gondolatban, Áronnal együtt a Balatonon vagyok. Minden nap ugyanaz. Napfény, fürdés, séta, bicajozás, pihenés a hűvös szobában, Anyu főztje. Megnyugtatóan unalmas. Minden nyáron ugyanaz, de soha se untam meg. Nekem kicsit Fekete István: Tüskevár -ja volt minden nyár. A rohanó világban kicsit a béke szigete. Egyszerű berendezés, nincs légkondi, nincs tv, nincsenek kütyük. Lehet olvasni, játszani, beszélgetni, gondolkodni, sétálni, feltöltődni. Gyönyörködni a Balaton naponta változó szineiben. Hiányzik.

Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyik vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.
(Szabó Lőrinc: Nyár)

Kemó három

A harmadik kemón is túl. A hajam nagyon elkezdett hullani pár napja. Előtte a Szabolcs azt mondta, ezt még sokan megirigyelnék. Hát most már eljutott oda, hogy nem irigylésre méltó, hanem inkább borotvára váró. Ma nincs erőm zuhanyozni, tehát remélhetőleg holnap fogjuk levágni. Azt sem tudom hogyan kell, hogy a hajnyiró melyik fokozatát kell használni, de majd kitaláljuk.
A kemó idejét mindig egy kis rátartással kell mérni, most már kezdem megtanulni. Azt mondták, a mai csak két óra lesz. Ahhoz képest 9:30-13:30ig voltam ott. Először beleteszik a tűt. Aztán átöblitik sós vizzel. Aztán a gyógyszerek. Majd aztán a kemó. Ma közben hascsikarásom és hányingerem is lett közben. Az előbbi irányába ment a dolog.. eddig is ez volt a szokása, nem is bánom. Szerintem kevésbé kellemetlen, mint az utóbbi. Kicsit lassitottak a kemón, és utána még egy 15 perces gyógyszert is kaptam hányinger ellen. Kedvesen felajánlotta a nővérke, hogy ad még plusz viz infúziót is, mert nem ittam sokat délelőtt, de hát nem kivántam semmit, meg ugye minek, ha úgyis kijön. Persze inni kell, megigértem, hogy otthon inni fogok, igy hazajöhettem.
Ma a Gabi vitt el reggel és az Andi meg jött, közben elbeszélgettünk és ő hozott haza. Itthon ettem kis levest és pogácsát, aztán ledőltem aludni. Áron később lejött, elkezdett beszélni hozzám, és teljesen azt hittem, hogy reggel van. Kis idő kellett, hogy rájöjjek, hogy még aznap délután van.
Szabolcs munkaügyben Edinburgh-ban van, csütörtök este jön haza. Hévégére grillezést tervezünk, időjárástól függően. Fura módon az angol nyár nagyon megviccel. Most, hogy nem mehetek a tűző napra, olyan, de olyan melegek vannak.. Naphosszat bentről kifele nézve, csak a felhőket várom, hogy végre nyugodtan kimehessek az udvarra, vagy sétálni egyet. Hosszú szünet lesz most, egy hét kimarad, majd csak 30.-án megyek vérvételre és 31.-én kemóra.
A végszó csak annyi, hogy jól vagyok. Vannak mellékhatások, de azért közelsem olyan, mint az első volt. Mindjárt itt a nyár közepe, aztán a vége. Haladok az úton.
"Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet leröviditeni." (Helen Keller)

Kemó kettő

Igaza van a Szabolcsnak, elmúlt és már nem is tudom visszaidézni milyen is volt. Az első kemó eléggé megviselt. Az orvosom látva, hogy miként reagált a szervezetem, úgy döntött, hogy egy másik, nagyon hasonló anyagot fogok kapni, de ezt most hetente. Remélhetőleg nem lesznek hasonló mellékhatások, s ami lesz, az is elviselhetőbb lesz. Most jól vagyok, tudok már sétálni is, vezetni is, bár könnyen elfáradok, és nem birom ki a napot, hogy ne helyezném magam kicsit vizszintesbe.. Hajvágás is volt. Elkezdett hullani és hullani és zavart. Most az én hajam a legrövidebb a családban. Sapka féleséget hordok, ha kimegyek az utcára. Aztán majd lehet, hogy hamarosan ennyi se lesz, de most már nem is érdekel annyira. 
Anyu főz, jó kis házi kosztot. Veronika is jó, hogy itt volt, sokat beszélgettünk, meg jöttünk-mentünk, és mivel egy kicsit beszűkült az életterem, ez most nekem nagyon nagy élmény volt, lesz mire emlékeznem. Sokat vagyok szobába zárva. Vagy mert nagyon süt a nap, és nem szabad napra mennem. Vagy mert épp nem érzem jól magam. És az eső még nem is esett.. Áronnak holnap veszik le a gipszét, aztán délután évzáró műsoruk lesz. Csütörtökön pedig az utolsó nap lesz az iskolában, utána vakáció! Hogy milyen vakáció lesz, azt még nem tudom, de azt mondják, a gyerekeknek néha kell a semmittevés, unatkozás is. Azt biztositjuk neki! :-)

Azt hittem, hogy..

Amikor azt hittem, hogy már végre jobb lesz, akkor kezdett csak el romlani.. Kedd éjjel nagyon fájtam. Mindentütt. Szerda hajnalban mentünk a sürgősségire. Szegény Áron is 5-kor kelt, jött velünk. Vérvétel, nehezen, mert nem találtak eret, de végülis meglett. Valami fertőzést mutatott a szervezetemben, szóval antibiotikumot irtak fel. Közben a Szabolcs Áronnal átment a másik osztályra, a gipsz ügyben. Levágták a gipsz egy részét, igy könyöktől már tudja mozgatni a kezét, de még nem forrt össze rendesen, tehát marad még. Azt hittem pár órát voltunk a kórházban, de délután kettőre értünk haza. Hogy a szájsebem mikor kezdődött, nem tudom, de már aznap sem ettem semmit egész nap a kórházban, csak vizet ittam. Valamennyit. Szerdán is, meg csütörtökön is a nővérek hivták Szabolcsot, hogy hogyan tudnának segiteni, próbáltak szuper szájöblitőt keresni, de a végén az lett, hogy mégis csak menjünk be a kórházba. Ez az a kórház ahol a kemót is kapom. Kaptam egy ágyat, előtte szájöblitőt, aztán infúziót, és még levest is ettem délután. Vért is vettek, és hát az antibiotikumot továbbra is szednem kell. Megmondták, hogy a fájdalomcsillapitót is rendszeresen kell szedni, nem csak ha úgy gondolom. Egy napra egy A5-ös füzetlap betelik, hogy mit is kell szednem. Muszáj irnom, mert elfelejteném. Hányinger ellen, antibiotikum, fájdalomcsillapitó, vérnyomás csökkentő, öblögető, mindegyik megvan megnnyi időnként. Hullámokban vagyok jól és nem jól. Ha jól vagyok, mosolygok, ha nem jól, sirok, meg nyögök. De talán javulok végre. Ma reggel ettem egy lágytojást... de jó volt. Jah, és sokak megnyugtatására a növény alapú étrendet is módositottam kissé, ami azt jelenti azt eszek amit tudok.. Ami majdnem semmi, de azért talán valami.. nem a növény alap miatt, de nem igazán kivánom a húst. Inkább az emléket kivánom. Egy jó nagy tányér, élénk piros szinű töltött káposztát! Bármit, csak már enni tudnék...Két hónap alatt 10 kilóval lettem könnyebb. Sajnálom, hogy ennyi mindent le kell irnom, de magam miatt is akarom, hogy emlékezzek majd erre is.

Most végre..

A csütörtök betette nálam a kaput. Most hétfő este van, talán kicsit jobb már. Sokat ettem, ittam is. Az meg kell, hogy erősödjek. Piritós kenyér, főtt krumpli, alma kompót, száraz keksz. Ez a mai menüm, egy kis citromos vizzel. Mindenütt fáj. Még a gondolat is. Ma reggel voltunk varratszedésen. Az gyorsan megvolt. Jó odamenni a kórházba, megnyugtat. Sokkal jobban éreztem magam miután beszélgettem a nővérrel.
Minden olyan más. A szám ize. A kezem, a lábam izmai. A gyomrom, a nyelőcsövem. A szemem. A türelmem. Az álom, ami nem jön a szememre. Az ágy, ami kényelmetlen. A meleg, fülledt meleg, itt Angliában. Megy a ventillátor. Hideg vizet iszom citrommal. Nem tudok Áronnal foglalkozni. Házi feladatok, sehol. Tennivalók, várnak. A héten egy régi ismerőssel, Tündével beszélgettem, takaritásról, és miután megtudta, hogy mi van velem, csak annyit üzent, hogy szombaton megyek, ne ellenkezz, amit tudok, megcsinálok! Annyira jó érzés volt, hogy jött, segitett. Nem birok takaritani. Nagyon örültem, hogy eljött, mert amúgy a tisztaság fontos. Rendeltem kézfertőtlenitőt is, mert úgy gondolom, ha jön valaki hozzám, megkérem, hogy használja.. Szerintem nem gáz.. Ma meg az Andi jött el hozzám, csinált nekem almakompótot. Beszélgettünk. Jó volt. Holnap a Judit jön. Megyünk majd Áronért az iskolába, mert egyedül még nem megy.. Szerdán meg megint itthon lesz a Szabolcs. És úgy, de úgy szeretném, ha csütörtökön már végre jobban lennék. Az pont egy hét..
S aki nagyon sokat segit, az a Kati. Mert ő is átment már ezen. Olyan jó tanácsai vannak. Persze nincs két egyforma ember, de azért a tapasztalat más.
Most talán álmos vagyok! jaj, de szuper! Folyt.köv.

Süt a nap, nehogy szomorú légy, ez lehetne 100szor is rosszabb!

Csütörtökön megkaptam a kemó második részletét, és most péntek délutánra éreztem úgy magam, hogy gép elé tudjak ülni. A második adag kicsit rosszabb volt, de nem vészes. Három hét múlva lesz a következő kemó, akkor szerdán három az egyben. Hát majd meglátjuk mi lesz.. Addig meg a szokásos.. sok folyadék, sok pihenés, ha már tudok, akkor egy kis mozgás is, napra óvatosan menni, fényvédő krémmel, kalapban. Hajam még megvan. A beültetett port varratszedésére hétfőn kell mennem. Remélem azzal is minden rendben van/lesz. Hát röviden ennyi, hosszabban meg talán jövő héten irok.

Szuper Szerda

Örömmel tudatom, hogy a mai nap megkaptam az első adag kemót. Minden rendben volt. Kicsit féltem, de végülis semmit sem éreztem. Lecsöpögött szépen egy óra alatt. Kaptam plusz gyógyszereket is, rosszullét ellenit, amit ma, holnap és holnapután is szedni kell. Talán annyit érzek, hogy olyan nehezebb a fejem, meg a pupilláim kicsit tágabbak.. (Kicsit furcsán érzem magam, azt hiszem ez a helyes kifejezés) 9:30-tól kb. 1:30-ig voltunk ott, hogy tutira minden rendben legyen. Kaptam ebédet is. Ágyban voltam, nem székben, azt mondták, csak a biztonság kedvéért.
Délután itthon vagyunk már mind, Szabolcs dolgozik, Áron olvasott, aztán most legózik. Jövő hét szerdán veszik le a kezéről a gipszet.
Kérdeztem, de nem javasolják a vasalást, pedig már nagy a halom ami vasalásra vár.. Nem a kemó miatt, hanem a port műtét miatt, legalább egy hétig ne erőltessem a jobb kezem, mert amúgy is szarul fog kinézni, ha leveszik a kötést ( mármint véraláfutás és társai), szóval ne rontsam a helyzetet, meg nehogy a varrat felszakadjon, meg ilyesmik. Pihi. A gyógyszer mellékhatása lehet, hogy nem tudok majd aludni éjjel.. Majd olvasok. Vagy tévézek. Olyan dolgok történnek velem, ami ezelőtt még sohasem. Soha se tudtam tévét nézni fekvő helyzetben. Na most tudok. Soha se aludtam el tévénézés közben. Na ez már szinte rituálé minden este. Hát igy is lehet változni.
És még valami. Egy idézetet hallottam múltkor:  "Az nem bátorság, ha nem félsz előtte."

Kedd

Tegnap betették a portot, magyarul is megnéztem mi az, tartós vénaport. Nem altattak, csak helyi érzéstelenités alatt történt. Elmúlt úgyhogy, ne panaszkodjak? hm.. Tudnék.. Ma van a másnap. Hát érzem, és fájdalomcsillapitón vagyok, és a kanapén, mert összesöpörtem a konyhában, jobb kézzel, ugye, persze, azon az oldalon van a port és most már nem söprök többet. És mielőtt kérdeznétek, itthon van az uram, dolgozik a dolgozószobában, és egész héten itthon lesz, de hát azért férfi, az a kis morzsa az asztalon, meg az asztal alatt, hát az nincs benne a látókörében. És tudom, hogy ő is olvassa a blogom, és én meg piszkálódom, és dödögök (bajusz alatti mormogás mifelénk), de lássuk be, ez nem a rák.. ezt előtte is tökéletesen tudtam csinálni, ő meg tökéletesen el tudta engedni a füle mellett.. zsák a foltját?! Viszi-hozza Áront iskolába, vásárol, főz.. velem van.. támogat, telefonál, ahova kell.. szóval nah.. :-) jól van ez igy.
A családnak már feltettem a facebook-ra a rövid hajú fotómat, ha valaki szeretné látni, üzenjen és küldöm. (Jah, mert hogy a jelenlegi állás szerint ide a blogra nem birok képet feltenni.) Szerintem jól nézek ki, kár hogy már csak alig egy hónapig lesz meg ez az élmény, utána sapka stilusra váltunk.. Már megrendeltem jó néhányat, a héten megjönnek valószinű.
Rossz dolog a tétlenség, meg a tehetetlenség. Annyi mindent kéne csinálni, de nem tudok. Csak végiggondolom, megnézem, aztán hümmögök egyet, hogy nem, ezt most nem tudom.
Holnap keztődik a kemó. Két féle cuccost kapok, és most az első alkalommal két külön napon adják, hogyha van allergiás reakció, akkor tudják, hogy melyiktől van. Két hosszú nap, aztán ki tudja még az utána lévő napok hosszúságát?! Kicsit irok a kórházról is. A recepció olyan, mint egy hotel recepció. Szőnyegpadlós, székek ahova le lehet ülni. Azt hiszem szürke padlószőnyeg, falak fehérek, székek talán szürke, lila, kék szinűek. kicsit olyan, mint egy mondern hotel. Mindegyik szoba, ahol voltam, hasonló stilusú. Tegnap pl. bevittek egy szobába, három szék, ágy, külön fürdőszoba. Onnan lábon átsétáltam egy ultrahang szobába, nem igazi műtőbe. Visszafele már tolókocsiban jöttem, de örömmel vettem. Szobában vissza az ágyba, kaptam teát kekszet, én is, Szabolcs is. Aztán mondták, hogy töltsem ki, hogy mit akarok enni, saját kis konyhájuk van. Kértem krémlevest, zöldséges szendvicset, almalevet és gyümölcskompótot. Ez már csak az én adagom volt, de a levesből is jutott a Szabolcsnak, meg a szendóból is, az almalevet én ittam meg, a gyümölcsöt meg nem mertem bevállalni, mert volt egy olyan gyanúm, hogy konzerv-kompót, az meg ugye tele van cukorral, cukor-rák, nem oké. Ebből azért lehet, hogy az is kiderült, hogy már egy hónapja növény alapú diétán vagyok. Gábornak üzenem, múltkor ettem tükörtojást.. Csoki, édesség semmi, igaz már előtte se sok volt, itt-ott egy fagyi, nutellás palacsinta, persze a nutella is már cukorcsökkentett volt. Na sebaj. Most ez van. Valahol a papirjaim között is olvastam, hogy mellőzzük a piros húst, a tejtermékeket és a cukrot. Amúgy lisztet, tésztát is próbálok kevesebbet enni, de kihivás. Ha nem fájna itt-ott, akkor szépen nekilátnék főzni valami sok zöldséges dolgot, esetleg  Szaffi kenyeret is megsütném végre, de most nem megy. Szép napot mindenkinek! Odahaza élvezzétek a 35 fokot, itt csak 15 van. Én nem panaszkodom. Nekem jó ez igy!

Törve

Kicsit elmaradtam az irással, nagyon sűrű napjaim voltak. Szinte minden megtörtént, amit múltkor leirtam. Persze közbejött Áron kéztörése. Nos, ez úgy volt, hogy már régóta terveztük, hogy elmegyünk a St Albans-i félmaratont - legyalogolni. Szabolcs ment futni, Andi meg Én lesétáltuk volna... De aztán közbejöttek ugye a dolgok, igy Andi egyedül sétálta le a félmaratont és 47. lett, ami szuper eredmény. Viszont, van egy közös fodrászunk, aki a fiúkat nyirja és pont szombaton ért rá. Szabolcs vitte Áront Andiékhoz, ahol Andi férje vigyázott a gyerekekre, Szabolcs vitte Andit a félmaratonhoz. Aztán miután Andi végzett, ebédeltek, és miután az útlezárásokat is felnyitották, hazahozták Áront. Mi fölnőttek beszélgettünk kicsit, a gyerekek játszottak, majd mikor indultak, kikisértük őket. Áron ugrált a kocsibejáró térdmagas téglakeritésén, megbotlott, felállt és kiáltott: Anya! Eltört a kezem! Egy pillanatra úgy éreztem el akarok szaladni, de hát aztán inkább felé szaladtam, lefektettem és hivtam a mentőt. Andi gyerekei sirva fakadtak, annyira ilyesztő volt. Úgy nézett ki Áron jobb karja, hogy könyék és csukló között félúton eltört és az a rész felfele állt, majd csuklótól megint normális. Hihetetlen, de Áron egyáltalán nem sirt. Kb. 5 perc alatt kiértek a mentők és egyből adták neki a nevetőgázt. (otthon is igy hivják? szüléskor is szokták adni) Onnantól kicsit jobb volt, de azért mindig történt valami, jött a második mentő, aztán egy mentőhelikopter is, végül is az egyik mentőautó vitt be minket abba a közeli kórházba, ahol Áron született és ahol már egyszer voltunk mentővel, amikor a szeme mellett felrepedt a bőr és összeragasztották. A kórházban megröntgenezték, aztán gáz és morfium hatása alatt valamelyest helyrehúzta a kezét a doki, de nem volt elég egyenes még, szóval hoztak valami injekciót, amit cseppenként kellett belenyomni Áronba. Ekkor újra egyenesitett rajta, egyet orditott még Áron, de nagyon ügyesen szót fogadott, mikor mondták, hogy szivja a gázt, mert jobb lesz.. Gipsz, újabb röntgen és azt mondták mehetünk is haza. Áron lábon sétált ki. Délután 5-kor történt a baleset és 10 után már otthon voltunk. Közben Áron folyamatosan mondta, hogy úgy érzi, ez nem történt meg, és ez csak egy álom. Mikor sétáltunk kifele, akkor azt mondta, most már érzi, hogy ez mégsem álom. Másnap reggel nem ehetett, amig a kórház fel nem hiv minket, hogy mit döntött a bizottság, lesz-e műtét vagy sem. Hétfő délben végre hivtak, hogy most nem lesz műtét, de szerdán újra vissza kell menni, éhgyomorra, újabb röntgen és akkor eldöntik. Szabolcs hétfőn otthonról dolgozott. Napközben hivtak engem a kórházból, hogy kedd reggelre felszabadult egy PET CT időpontjuk, kell-e. Hát persze, hogy kell. Szabolcs kedden is otthonról dolgozik, mert hogy Áron is otthon van, mert a gipsz még csak átmeneti, félgipsz, ha még bedagadna a keze, legyen helye, s ezzel nem mehet iskolába. Amit nem is tudtam, hogy utána egész estig szobafogságban voltam. Az Uram az bejöhetett a szobába hozzám, de a gyermekemet csak este láthattam újra, mert hogy rádióaktiv voltam. Az a nap is eltelt. Közben én is telefonáltam, és kaptam egy időpontot a körzeti orvoshoz hormon spirál ügyben, mert azt is el kell távolitani, hormonok nem jók most.. Szerdai nap: Áron - 9.50 kórház, újabb röntgen, Szabolccsal, mert én 10-re megyek körzeti orvoshoz. Nem mondhatom le, mert ez is fontos. Délután kettő MRI, este 7.40 konzultáns orvos, Szabolccsal együtt. Az MRI-n is kérdezték hol az Uram, mert be van irva, hogy velem jön. Nem részleteztem a törött kezű gyermekem és a harmadik napja otthonról dolgozó Uramat. Megfigyelésre még 20 percig ott kellett maradnom, hát maradtam.. Áron ugye szerda reggel megkapta az általa választott szép zöld gipszet és csütörtökön már mehetett suliba. Én vittem reggel és elmondtam mindent a tanároknak, mert meg kellett kérdezni, hogy vállalják-e őt, mert hogy exta gonddal jár. Segiteni kell neki öltözni, enni és irni sem tud. Tornaóráról is kimarad. Nem lesz se úszás, se vivás egy darabig, sőt a cserkészetet is lemondtam, hisz ott is mindig rohangálnak, kalapálnak, fűrészelnek, főznek, szóval túl aktivak, hogy csak nézze őket. Aztán a Szabolcs is később mondta, hogy az orvos Áronnak elmagyarázta, hogy a nyáron is vigyáznia kell a kezére, nem trambulinozhat meg nem ugrálhat, stb.. Olvasós nyár lesz.. Csütörtökön hivtak, hogy pénteken menjünk kemó beszélgetésre. Aztán ultrahang és belém nyomják a fémdarabot, a csomó közepébe, hogy ha nagyon összezsugorodik a csomó a kemó hatására, akkor is megtalálja a műtős orvos, hogy hol vágjon. Ez volt tegnap. Szabolcs megint otthonról dolgozott. Meg velem volt. Meg Áronért is elment közben és visszajöttek, igy Áron is láhatta, milyen szobában leszek, amikor kemóra megyek. Nagyon hosszú irás lett. Gyakrabban kell irnom.. Még mindig nem vagyok elégedett a stilusommal, de azt hiszem azért is van, mert túl sok az információ, de hát az meg kell..  Na majd legközelebb jobb lesz.. :-)

Megtörve

Persze, hogy semmi sem olyan egyszerű, amilyen lehetne. Vasárnap délután vendégek mentek el tőlünk, kikisértük őket, Áron a kocsibejáró térdmagas keritésén ugrált, mint sokszor már előtte. Megbotlott, elesett és ahogy felállt kiabált, hogy: Anya! eltört a kezem! Hát bizony el volt törve, soha se láttam ilyet még életemben, igaz nem is vagyok olyan orvosi film néző, az élet meg ritkán produkál ilyet. A keze könyök és csukló között félúton tört el és 75-80 fokban állt felfele... Áhhh! Hivtuk a mentőt, nagyon hamar kiértek, adtak neki gázt, sápadt volt, nem sirt, azt hiszem a gáz elnyomta a fájdalmat. Kettő mentő is kiért, sőt még egy mentő helikoptert is küldtek, de aztán végül az egyik mentőautó vitt be minket a kórházba. Délután 5-kor történt a baleset és este 10-kor már otthon voltunk. Áron jól van. Ma már nem is kért fájdalomcsillapitót. Hétfő reggel étlen-szomjan vártuk a hivást, hogy vissza kell-e menni műtétre. Délben hivtak, hogy szerda reggelre van időpontunk egy újabb röntgenre, ami után meglátják, hogy kell-e műtét, vagy sem. Éhgyomorra kell menni. Viszont a szerdám nagyon sűrű lesz. Reggel körzeti orvos, egykor MRI, 7 kor az orvos, aki elmondja az eredményeket, meg hogy mi a következő lépés. Ma meg PET CT-n voltam, és egészen eset 8-ig külön szobában kellett lennem Árontól. Kicsit szomorúak voltunk mindketten Áronnal, hogy szerda reggel nem tudok vele menni, mert nekem is időpontom van az orvosnál, és olyan nehéz volt bejelentkezni, hogy nem mondhtom le. Hát ez van most. Most hirtelen elfelejtettem minden bajom, és sokkal inkább Áronra koncentráltam. Tanulság: tényleg fejben dől el sok minden. Eléggé el tudom hagyni magam, vagy sajnálni magam, vagy nem is tudom. Csak magamra gondolok. De most, hogy Áron volt a legfontosabb, nem is volt időm másra gondolni.

Ma még olyan, mint a többi

Közel egy hónapja kezdődött. Minden nap a várakozásról szól. Mindig a következő időpont. Nem lehet tovább tervezni, csak addig és ne tovább. Elmondom Nektek, hogy nem is igazán sirtam eddig. Valahogy számitottam a dolgokra. Sok filmet néztem mostanában. Egészséggel, betegséggel, jósággal, elfogadással kapcsolatban. Azokon néha sirtam, de azt eddig is szoktam, ha túl sok érzelem került belém, hát túlcsordult. :-) Szerdán voltam megint orvosnál, és elmondta, hogyan tovább. MRI, PET CT, Marker(ez egy kis fémdarab, ami jelzi, hogy hol van a csomó) és végül nem mindig tudom mi is az magyarul, egy dolog, amit beültetnek bőr alá, meg a vénába a mellkasban, hogy abba adják be a kemót, mert a kézen levő vénákat nagyon tönkretenné a sok szúrás. Ha ezek megvannak, akkor indul a kemó. Minden egyes kemó előtt vérvétel. És tudom, hogy nem ez a legnagyobb gond, és mindenki tudja a filmekből, hogy ki fog hullani a hajam, de mégis ez volt, ami a legjobban megrázott és elsirtam magam tőle. Mert még ha bárhová is megyek, most még olyan, mintha egy lennék a többi között. De ha nem lesz hajam, szemöldököm, szempillám, sapkát hordok, akkor már rajtam lesz a jel, mindenki tudni fogja. Tudom, kinő majd újra. Szóval 4-5 hónapnyi kemó, remélhetőleg jól birom és nem kapok el semmi betegséget közben, akkor nem fog elhúzódni. Utána operáció. Tovább nem terveztük. Attól is függ minden, hogyan reagál a szervezetem. Szóval kérem, a haj dolog az egyik amitől hű de sirtam, a másik, pedig elmondani mindenkinek. A családnak. A szomszédnak. A barátoknak. Aztán hétvégén erőt veszek és megirom az iskolának és a cserkészetnek is. Az irja a tájékoztató füzet, hogy jó ha tudnak róla azok akik a gyerekem közelében vannak, hogy segiteni tudjanak, ha igényli. A gyerek is egy külön világ. Nem is tudom mi zajlik a lelkében. Persze, beszélgetek vele. A kopaszságon már nevetett, azt mondta szeretné látni, hogy milyen lesz a fejem. (milyen lenne? mint egy kugli golyó!) Ilyesztően közeledik minden, és nem tudok felkészülni rá. És a helyzet tovább romlik az elektromos kütyük terén. Már múltkorában földet ért a mobil telefonom, kicsit összetört a hátulja. Vettem rá újat. Most újra padlót fogott. Hát nagyon összetört. A cellux szépen összetartja.. Egy darabig.

Naptárnézet

2019. február vége - Mellkasi fájdalmak. Ülve alvás. Orvos: valószinű influenza.
2019. március - április - Lassan elkezdtem fogyni, örültem, de mindig mondtam, nem az enyém az érdem.
2019. május 11. - Megint csak mellkasi fájdalmak, és valahogy a bal oldalon megéreztem a csomót. Egyértelműen. Gyorsan időpontot foglaltam a körzeti orvosnál.
2019. május 18. - Orvos. Kora reggel. 10 perce van csak. Sietni kell. Elküld vérvételre. Megegyezünk, hogy a magán biztositón  keresztül kezdem intézni az egészet. Áron és Én megyünk Magyar Iskolába, Szabolcs otthon marad és telefonál. Sikerül is gyorsan időpontot foglalni.
2019. május 20. - Londoni Klinika. Orvos. Mammográfia. Orvos: az egy tapintható mellett van még kettő másik amit a mammográfia kimutatott. Jobb mell: 9 mm, bal mell 25 mm, bal hónalj, nem irtak méretet. Ultrahang. Biopszia. Orvos: pénteken lesz eredmény, felhiv.
2019. május 22. - Harpendeni Klinika. Sziv vizsgálat. Orvos: Magyar származású. Kedves. EKG. Rendben. Ultrahang, kicsit nehéz a biopszia sebek miatt, de az is rendben van. Javasolja, hogy maradjak ebben a kórházban, amit elfogadok, hisz jóval közelebb van, mint Londonba bejárni.
2019. május 24. - Orvos hiv. Eredmény. Mindhárom csomó rákos. Gábor jön. Megyünk nyaralni. Áron megy kempingezni. Iskola szünet.
2019. június 3. - CT felső testrész. Eredmény később.
Folyt.köv.
(tudom, hogy nem épp a legszebb blogbejegyzés, amit irtam, de vissza kell zökkennem az irásba is. A hosszú i például nincs meg. ja, mert hogy a laptopom is elromlott, minden infóval, jelszóval, képekkel lezárult. De hát, mindig lesz valahogy, mert úgy még soha se volt, hogy ne lett volna valahogy...)