Törve

Kicsit elmaradtam az irással, nagyon sűrű napjaim voltak. Szinte minden megtörtént, amit múltkor leirtam. Persze közbejött Áron kéztörése. Nos, ez úgy volt, hogy már régóta terveztük, hogy elmegyünk a St Albans-i félmaratont - legyalogolni. Szabolcs ment futni, Andi meg Én lesétáltuk volna... De aztán közbejöttek ugye a dolgok, igy Andi egyedül sétálta le a félmaratont és 47. lett, ami szuper eredmény. Viszont, van egy közös fodrászunk, aki a fiúkat nyirja és pont szombaton ért rá. Szabolcs vitte Áront Andiékhoz, ahol Andi férje vigyázott a gyerekekre, Szabolcs vitte Andit a félmaratonhoz. Aztán miután Andi végzett, ebédeltek, és miután az útlezárásokat is felnyitották, hazahozták Áront. Mi fölnőttek beszélgettünk kicsit, a gyerekek játszottak, majd mikor indultak, kikisértük őket. Áron ugrált a kocsibejáró térdmagas téglakeritésén, megbotlott, felállt és kiáltott: Anya! Eltört a kezem! Egy pillanatra úgy éreztem el akarok szaladni, de hát aztán inkább felé szaladtam, lefektettem és hivtam a mentőt. Andi gyerekei sirva fakadtak, annyira ilyesztő volt. Úgy nézett ki Áron jobb karja, hogy könyék és csukló között félúton eltört és az a rész felfele állt, majd csuklótól megint normális. Hihetetlen, de Áron egyáltalán nem sirt. Kb. 5 perc alatt kiértek a mentők és egyből adták neki a nevetőgázt. (otthon is igy hivják? szüléskor is szokták adni) Onnantól kicsit jobb volt, de azért mindig történt valami, jött a második mentő, aztán egy mentőhelikopter is, végül is az egyik mentőautó vitt be minket abba a közeli kórházba, ahol Áron született és ahol már egyszer voltunk mentővel, amikor a szeme mellett felrepedt a bőr és összeragasztották. A kórházban megröntgenezték, aztán gáz és morfium hatása alatt valamelyest helyrehúzta a kezét a doki, de nem volt elég egyenes még, szóval hoztak valami injekciót, amit cseppenként kellett belenyomni Áronba. Ekkor újra egyenesitett rajta, egyet orditott még Áron, de nagyon ügyesen szót fogadott, mikor mondták, hogy szivja a gázt, mert jobb lesz.. Gipsz, újabb röntgen és azt mondták mehetünk is haza. Áron lábon sétált ki. Délután 5-kor történt a baleset és 10 után már otthon voltunk. Közben Áron folyamatosan mondta, hogy úgy érzi, ez nem történt meg, és ez csak egy álom. Mikor sétáltunk kifele, akkor azt mondta, most már érzi, hogy ez mégsem álom. Másnap reggel nem ehetett, amig a kórház fel nem hiv minket, hogy mit döntött a bizottság, lesz-e műtét vagy sem. Hétfő délben végre hivtak, hogy most nem lesz műtét, de szerdán újra vissza kell menni, éhgyomorra, újabb röntgen és akkor eldöntik. Szabolcs hétfőn otthonról dolgozott. Napközben hivtak engem a kórházból, hogy kedd reggelre felszabadult egy PET CT időpontjuk, kell-e. Hát persze, hogy kell. Szabolcs kedden is otthonról dolgozik, mert hogy Áron is otthon van, mert a gipsz még csak átmeneti, félgipsz, ha még bedagadna a keze, legyen helye, s ezzel nem mehet iskolába. Amit nem is tudtam, hogy utána egész estig szobafogságban voltam. Az Uram az bejöhetett a szobába hozzám, de a gyermekemet csak este láthattam újra, mert hogy rádióaktiv voltam. Az a nap is eltelt. Közben én is telefonáltam, és kaptam egy időpontot a körzeti orvoshoz hormon spirál ügyben, mert azt is el kell távolitani, hormonok nem jók most.. Szerdai nap: Áron - 9.50 kórház, újabb röntgen, Szabolccsal, mert én 10-re megyek körzeti orvoshoz. Nem mondhatom le, mert ez is fontos. Délután kettő MRI, este 7.40 konzultáns orvos, Szabolccsal együtt. Az MRI-n is kérdezték hol az Uram, mert be van irva, hogy velem jön. Nem részleteztem a törött kezű gyermekem és a harmadik napja otthonról dolgozó Uramat. Megfigyelésre még 20 percig ott kellett maradnom, hát maradtam.. Áron ugye szerda reggel megkapta az általa választott szép zöld gipszet és csütörtökön már mehetett suliba. Én vittem reggel és elmondtam mindent a tanároknak, mert meg kellett kérdezni, hogy vállalják-e őt, mert hogy exta gonddal jár. Segiteni kell neki öltözni, enni és irni sem tud. Tornaóráról is kimarad. Nem lesz se úszás, se vivás egy darabig, sőt a cserkészetet is lemondtam, hisz ott is mindig rohangálnak, kalapálnak, fűrészelnek, főznek, szóval túl aktivak, hogy csak nézze őket. Aztán a Szabolcs is később mondta, hogy az orvos Áronnak elmagyarázta, hogy a nyáron is vigyáznia kell a kezére, nem trambulinozhat meg nem ugrálhat, stb.. Olvasós nyár lesz.. Csütörtökön hivtak, hogy pénteken menjünk kemó beszélgetésre. Aztán ultrahang és belém nyomják a fémdarabot, a csomó közepébe, hogy ha nagyon összezsugorodik a csomó a kemó hatására, akkor is megtalálja a műtős orvos, hogy hol vágjon. Ez volt tegnap. Szabolcs megint otthonról dolgozott. Meg velem volt. Meg Áronért is elment közben és visszajöttek, igy Áron is láhatta, milyen szobában leszek, amikor kemóra megyek. Nagyon hosszú irás lett. Gyakrabban kell irnom.. Még mindig nem vagyok elégedett a stilusommal, de azt hiszem azért is van, mert túl sok az információ, de hát az meg kell..  Na majd legközelebb jobb lesz.. :-)