szombat, augusztus 31, 2013

Bringás kirándulás - Nickey Line

Augusztus utolsó napján elég erősnek éreztem magam egy kis bicajozáshoz. Ez azt is jelenti, hogy kezd feledésbe merülni a legutóbbi túránk, amikor hazafele jövet a Szabolcs letámasztott engem egy bokor tövébe, hazatekert, és visszajött értem kocsival.. Nos, arról a napról nem írtam, ugye? Most se fogok többet. Ellenben erről, az örömteliről, mikor is kerékpáron érkeztem haza, és még mosolyogni is tudtam!
Ahol jártunk az egy megszűnt vasútvonal helye, amit bicikli és gyalogúttá alakítottak. Íme:


Semmi extra, de én pl. jobban szeretek bicikli-úton menni, mint az úttesten az autók mellett. Szóval csak ennyi az egész, egy út, ahol aztán jobbra-balra kereszteződések, s ott táblák, hogy mi, merre van. Elmentünk a kerékpárút végéig, 14 km-t, ott egy szép nagy parkban piknikeltünk, majd frizbiztünk, és visszaindultunk. Útközben szedret szedegettünk. Ez amolyan nemzeti szokás, mindenütt szeder van, és aki épp arra jár, az szemezget belőle, ha van nála szatyor, vagy mint nálunk dobozka, hát akkor oda is szemezget. De valahogy mindig van, sohasem fogy el, és olyan jó hogy van..
A visszaúton megálltunk egy piknikelős helyen, bár inkább csak azért, hogy járjunk egyet.


Nagyon jó kis nyárvégi napsütéses nap volt. A fiúk bolondoztak, aki kicsi fiú, az csak kicsit bolondozott, a nagyobb meg ugye nagyon! És repül a .. repül a .. ott repül egy Áron! Kapd el, ha látod! (ezt a képet Krisztának ajánlom)

hétfő, augusztus 26, 2013

Greenwich

Már régóta a listánkon van ez a hely is, de majdnem öröklistára került, hogy csak örökre a listán száradozzon, ugyanis alig volt parkolóhely. Pontosítok. Iszonyat sok parkolóhely volt, csak mindegyiken állt már autó. Szóval köröztünk, köröztünk, és végül azért találtunk parkolóhelyet. Nem is tudtam, hogy Greenwich Londonban van. Azt hittem London közelében van, de nem, Londonban van. Hatalmas park, és sok látnivaló, szokás szerint a tizedét, ha láttuk. Természetesen megnéztük a 0. hosszúsági fokot is. És a Greenwich-i időt, alatta pedig az angol hosszmértékek, mint pl. a láb, a hüvelyk.



















Nagyon szép játszóteret is találtunk, sok-sok játékkal és homokozóval is, de jókorával. A homokozó kb. 6x6 méteres volt, és volt egy kis pumpálós kutacska is, ahonnan csordogált a víz, szóval sarazni is lehetett!


















Minden ki lett próbálva, de tényleg, semmi sem maradt ki! Kis csónakázó tó is volt, meg óriási napóra, meg fagyit is árultak. A látvány sem utolsó, London City-re lehet rálátni, még azt az épületet is lehet látni, ahol Szabolcs szokott dolgozni. Wow, a City-ben dolgozik! Ott a csúcsos épület mellett az egyik olyan felhőkarcolóban.



Ahol pedig fényképezőgép van, ott művészfotó is készül(het). Áronom száguld a "pedáj" nélküli bringájával. Nem kell megijedni, nem így száguldott, ez csak a fotó!


A nap végén betévedtünk egy elkerített parkba, ahol gyönyörű virágok voltak, hatalmas árnyas fák. Nagyon szeretjük Áron kis bringáját. Ténylegesen egy ujjal az ülésénél fogva lehet vinni, ha ráun. Vagy, mint ebben a parkban nem lehetett bringázni. Hogy mekkora volt ez a park, nehéz leírni.

 Hatalmas, és ez ugye benne van egy még hatalmasabb nagy zöld területben, ahol van a Királyi Csillagvizsgáló, meg a Tengerészeti Múzeum, meg még ki tudja mi minden, ami még felfedezésre vár. És mindez Londonban van. Nagyon ügyesen megoldották vagy megtervezték, hogy telis-tele legyen London parkokkal, zöld területekkel. Néha azt hiszem, hogy Harry Potteres módon épp oda varázsolnak valamit, ahova megyünk, hisz ha térképen nézem, nem hiszem el, hogy ez mind belefér Londonba!





Ugye, nem hiába mondom én, hogy varázslat van, a hajó hogyan került a palackba? Lehet, hogy mi is az látjuk, amit akarják, hogy lássunk? Hm.. Estére egy fáradt kisgyermeket láttunk, akit elnyomott az álom. Hiába takarta napszemüveg!


  

vasárnap, augusztus 25, 2013

Új szoba, új ágy

Miután otthonról hazaértünk, hi-hi, így van ez sokaknál, nekiláttam, hogy megvalósítsam a tervemet. Az otthon töltött idő alatt elmém kitisztult és volt ideje terveket szövögetni. Úgy gondoltam, hogy Áron ici-pici szobáját, ami egy ágy és egy komód - nyi volt, átcseréljük egy nagyobbra. Azért gondoltam úgy, mert Áron is kezd nagyfiú lenni, talán öröme lenne egy saját szobában, és persze a játékai nagy részét is felköltöztettük az új szobába, így nem kell a nappaliban a kanapéról felkelve elgurult legó minifigurára lépni, vagy épp főzés közben a síneken átesni. Mivel a nagyobb szoba sem túl nagy, ezért vettünk egy olyan ágyat az Ikeában, ami magas ágy, így alatta is van hely a sok-sok játéknak, vagy épp ha vendég jön, akkor egy matrac is befél alá! Szuper! S ami még szuperebb, hogy Áronom élvezi, eljátszik fent a szobájában, síneket épít, legózik..
Este mindig kikészítem a reggeli ruháját, és ha korábban felkel, csak felöltözik szépen és játszik! Hát még ilyet?! Nagyon jó! De tényleg!





A tényeket tovább nézve. Az icipici szobába bekerült a vendégágy. Ha egy vendég van, akkor tökéletes, ha kettő, akkor a vendégágyat ki lehet ugyan nyitni, de faltól falig ér, szóval úgy kell felmászni rá. De vendégnek szerintem épp elég jó.
Ha már ágy, akkor beszéljük ki mindet. A hálószoba ágyunk 9. szülinapját ünnepelné februárban, de most már a szeméttelepen van. Már évek óta nyikorgott, nyekergett. Egy éve széttört alattunk, Szabolcs egy léc-gerenda féleséget fúrt alá, így még tartott egy darabig, de mielőtt nyaralni indultunk teljesen széttört. Hát most a földön alszunk. Vehetnénk ágyat, de nem veszünk. A szobánkban ugyanis van egy beépített zuhany, amit át akarunk alakíttatni kicsit és a falakat is le kellene festetni, így az átalakítás alatt könnyebb a matracot átrakni egy másik szobába, mint egy szép új ágyat újra szétcsavarozni, és hova is férne akkor és a többi, és a többi..
Hát így állunk (fekszünk) most.