Kemó három

A harmadik kemón is túl. A hajam nagyon elkezdett hullani pár napja. Előtte a Szabolcs azt mondta, ezt még sokan megirigyelnék. Hát most már eljutott oda, hogy nem irigylésre méltó, hanem inkább borotvára váró. Ma nincs erőm zuhanyozni, tehát remélhetőleg holnap fogjuk levágni. Azt sem tudom hogyan kell, hogy a hajnyiró melyik fokozatát kell használni, de majd kitaláljuk.
A kemó idejét mindig egy kis rátartással kell mérni, most már kezdem megtanulni. Azt mondták, a mai csak két óra lesz. Ahhoz képest 9:30-13:30ig voltam ott. Először beleteszik a tűt. Aztán átöblitik sós vizzel. Aztán a gyógyszerek. Majd aztán a kemó. Ma közben hascsikarásom és hányingerem is lett közben. Az előbbi irányába ment a dolog.. eddig is ez volt a szokása, nem is bánom. Szerintem kevésbé kellemetlen, mint az utóbbi. Kicsit lassitottak a kemón, és utána még egy 15 perces gyógyszert is kaptam hányinger ellen. Kedvesen felajánlotta a nővérke, hogy ad még plusz viz infúziót is, mert nem ittam sokat délelőtt, de hát nem kivántam semmit, meg ugye minek, ha úgyis kijön. Persze inni kell, megigértem, hogy otthon inni fogok, igy hazajöhettem.
Ma a Gabi vitt el reggel és az Andi meg jött, közben elbeszélgettünk és ő hozott haza. Itthon ettem kis levest és pogácsát, aztán ledőltem aludni. Áron később lejött, elkezdett beszélni hozzám, és teljesen azt hittem, hogy reggel van. Kis idő kellett, hogy rájöjjek, hogy még aznap délután van.
Szabolcs munkaügyben Edinburgh-ban van, csütörtök este jön haza. Hévégére grillezést tervezünk, időjárástól függően. Fura módon az angol nyár nagyon megviccel. Most, hogy nem mehetek a tűző napra, olyan, de olyan melegek vannak.. Naphosszat bentről kifele nézve, csak a felhőket várom, hogy végre nyugodtan kimehessek az udvarra, vagy sétálni egyet. Hosszú szünet lesz most, egy hét kimarad, majd csak 30.-án megyek vérvételre és 31.-én kemóra.
A végszó csak annyi, hogy jól vagyok. Vannak mellékhatások, de azért közelsem olyan, mint az első volt. Mindjárt itt a nyár közepe, aztán a vége. Haladok az úton.
"Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet leröviditeni." (Helen Keller)