Pirítós

Beköszöntött az ősz, megjöttek a szürke felhők, szaporán öntözi az eső a tájat, bekapcsoltuk a fűtést és pirítós kenyeret ettünk. Nem tudom ki, hogy van vele, másnak is vannak-e evős emlékei. Mi őszi-téli időben sokszor ettünk pirítós kenyeret vacsorára. Kenyérpirítónk nem lévén, a gázlángon rácson, vagy villára szúrva pirítottuk meg a kenyeret. Aztán bedörzsöltük fokhagymával, kentünk rá jó kis házi disznózsírt, majd ujjunk közé csippentve a sót meghintettük kenyerünket. Roppanósat harpva nekiláttunk. Mellé citromos-mézes teát ittunk. Úgy emlékszem félhomály volt, de talán akkoriban a lámpák se világítottak olyan fényesen. Ez jutott eszembe ma, amikor a kenyérpirítóba betettem a kenyeret, aztán bedörzsöltem fokhagymával, majd zsír hiányában vajat kentem rá, s csippentés helyet a sóőrlőt csavargattam meg kenyerem felett. Főztem teát is. Áronnak már ez lesz az emléke. S ki tudja, ő még fog-e enni pirítós kenyeret, ha felnőtt lesz. Lesz-e még jó kis hazai disznózsír. Már most is nehéz találni. Otthon azért még mindig van. Amikor a házi disznózsír illatát, ízét megéreztük, az is újabb emékeket idézett elő. A disznóvágást. Együtt a család, kora reggeltől késő estig. Együtt dolgozunk, együtt eszünk, együtt fáradunk el, s együtt lélegzünk fel, hogy végre vége.

S még egy emlék. Fiatalkoromban sokat jártam a nagyszüleimhez. Sokat segítettem nekik, amire csak szükségük volt. Bevásároltunk, kimentünk a temetőbe, végigjáruk a sírokat, virágot vittünk, gyümölcsöt szedtünk, virágokat levittünk a pincébe ősz végén, tavasszal felhoztuk. Aztán maga maradt. Sokszor csak azért mentem, hogy társaságot nyújtsak a Mamámnak. Egyedül volt. A tél hosszú volt, bezárva a házba, nincs mit tenni, s ilyenkor még főzni se volt kedve, csak szomorkodott. Ilyenkor mindig bejelntkeztem hozzá, hogy megyek. S akkor főzött, felöltöztette lelkét a várakozásba, ettünk, ittunk, beszélgettünk, s pár napig volt min gondolkodnia, s persze maradt főtt étel is, s aztán a tél is csak elmúlt mindig, s mindig jött a dologidő, s kezdődött minden előről. Egy ottlétemkor mikor épp a szekérnyeket rendezgettük, azt mondta, hogy vigyem el ezt az étkészletet, Nekem adja, legyen most az enyém, vigyem, használjam. Rég volt. Nagyon rég. Ez az étkészlet idén, 2014 őszén került hozzám újra, mindeddig a szekrényemben pihent. S most ahányszor előveszem mindig eszeme jut a Mamám. Hálás vagyok neki, sok mindent tanultam tőle. (Bár Anyu mindig azt mondja, hogy kire ütött ez a gyerek - mert hogy a Mamára nem, az biztos! A Mama ugyanis a tökéletesség megtestesítője. 94 éves volt a nyáron, de még mindig mindene, mint a patyolat. A lakása tiszta, nincs benne "öregszag". Ő maga tiszta, mindig megmosakodva, tiszta ruhában. Ha valamiből megkínál az mind csillogóan tiszta. Igaz a hűtője vákumos, két kézzel kell kifeszítened, mert kong benne az üresség, s ha télen mész hozzá a bundáskabátot simán magadon tarthatod, nem izzadod le magadról. Mert spórol. Dolgozik, mert egész életében dolgozott, nem tud lustálkodni. És spórol, mert mindig spórolnia kellett. És ha nyár van, hát az ő háza a leghűvösebb, mert időben kinyitja az ablakot, majd becsukja, lehúzza a redőnyt, sötétít, mindennek megvan a menete. S neki így jó.)

Nos, ennyi minden eszembe tud jutni egy pirítósról. S ha már itt tartunk, azt is el kell, hogy mondjam, hogy a Mamától kapott készlet kis és nagytányér, levesestányér, levesestál, sültes tál, só-bors tartó, mártásos tál. Mind ugyanez a minta, lásd a pirítós kenyér alatt. S most jön a poén. Az esküvőnk alkalmából a Szabolcs Keresztanyjától kaptunk gulyásostálat, 6-ot. Mivel kis helyen elfért, már régóta itt van, használjuk is. Már a Mama féle étkészlet is itt volt egy két hete, amikor - végre - feltűnt, hogy ugyanaz a minta mindkettő! Szóval két különbőző helyről ugyanolyan mintájú edényt kaptunk! Ugye de szép is az élet!

Bogyózgató

Szombaton megint a Magyar Iskolában voltunk. Talán természetesnek kellene lenni, de még mindig meglep, hogy ahogy múlnak az évek, úgy növekszik a gyermekem is, és feljebbkerült az iskolaelőkészítő (Napsugár) csoportba. Nagyon tetszik neki itt is. Jómagam pedig még mindig adminisztrálok az Iskolában. Reggel nálam jelentkezik be mindenki. Napközben nekem fizetik ki a tandíjat. Én csengetek be és ki. Igyekszem rendet tartani, fegyelmezni azokat akiket épp kell (98 %-ban a szülőket). Aztán a egy szünet, két szünet, nap vége, takarítás, irány haza. Mostani napon épp gyümölcsnapon szendvedtünk. Egész nap gyümölcsöt lehet csak enni. Jaaj. Mi délután már nem bírjuk, ilyenkor áttérünk zöldségre. S hogy ne gondoljunk az éhségre, elhagytuk a házat, s a házunk mögötti hatalmas erdő-mezőre mentünk sétálni. Végig még sose jártuk, de szombaton megint tettünk egy kört.

Gyönyörű ősz van felénk. Napsütés. Színek kavalkádja. Sok-sok bogyó.

Sőt még hinta is akad. Van aki tud hintázni. S van aki leesni tud. Abbó kettő is volt. Ez itt egy a fa.

Ez is a fa, s rajta a hinta. S a hintán ki lógva, ki alatta....Hogy mikre nem talál az ember egy ilyen kis őszi sétán. Rendre megcsodáltunk mindent. Füvet, fát, mezőt, virágot, bogyót, hintát, kerítést. Néha meglepő, hogy még a virágok is milyen szépek. Lehet, hogy az ősz szebb, mint a tavasz? Nem tudom. Most igen, mert a tavasz nagyon messze van. Rég volt és soká lesz. De aggódni kár. Azért mi is megnéztük a dombot, ahol télen szánkóztunk - két éve, mert azóta nem volt rendes, emberes tél - és várjuk, hogy az idei tél mit hoz.

És lássuk a virágokat is!

Aztán vissztértünk a házak közé, itt is tettünk egy kis kört. Itt is szép az ősz.

S hazaértünk. A ház előtt a virágaim. Mindenhol csodásabbnál csodásabb színek, fények, napfény. Szép ez az idei ősz. (még nem is mondtam). Oké, hivatalosan is elveszett a fogalmazókészségem és leragadtam a jaj de szép az ősz ragozásánál. Nagyon hosszú volt ez a blogszünet, lehet, hogy még a múzsa is elhagyott? ÁÁÁhh.. dehogy.. csak millió fele jár az eszem, s miközben ezt írom, a holnapot tervezem, meg a hetet, s a hónapot. Annál tovább már gondolatban sem merészkedem.

Áprilisi beszámoló I.harmad

Április 2.
Tavaszi műsor az oviban.
This is my garden, I'll plant it with care.
Here are the seeds, I'll plant in there.
The sun will shine, the rain will fall,
the seeds will sprout to grow up tall.

Áron: ihletett, tisztánlátó.
Pókember: szuperhős.
Ötvözve: Áronom a névnapján a pókemberes ruhájában ünnepel.
Itt az iskolában/óvodában három harmad van. Szeptembertől decemberig az első harmad. Októberben őszi szünet. December végén január elején karácsonyi szünet. Januártól márciusig a második harmad. Februárban téli szünet. Március végén április elején megint szünet ami közrefogja a húsvétot is. Áprilistól július közepéig a harmadik harmad. Május végén újabb szünet. Július közepétől augusztus végéig megint szünet. Az ovikban minden harmad végén egy buli-nap van, amikor is a szülők visznek be enni/inni-valót, a gyerekek pedig beöltöznek. Nos, ezért van pókemberes ruha.

És a névnapi ajándék. Tolltartó te csodás!

Április 5.-6.

Luton-Nimes. Hétvégi kirándulás Dél-Franciaországba. 

Az Aréna. Még hátizsákkal, ahogy megérkeztünk, hisz épp útba esik. 

Megéheztünk, megszomjaztunk, megpihentünk. Napfény, meleg, nyár?

A hotel felé tartunk. Mindenütt látnivaló, mindenütt nyár..

Ejnye..

Hotel Imperator.

Vasárnap The Tour Magne. A város legmagasabb pontja. Gyönyörű park, virágok, ösvények..

Délután a városban.

Esti fények.

Csodálatos város. Nagyon jól éreztük magunkat. Jöttünk-mentünk. Voltunk-láttunk. S most itt vagyunk!

semmi se, és még az se úgy..

Február vége, egy péntek - valahol a naptárban: utazás, érkezés Liszt Ferenc reptér. Géza papa új útvonalat tervez a hazaútra. Eltévedünk, hazaérünk. Áron persze nem alszik egy szemhunyásnyit sem. Sebaj, legalább szóval tart bennünket.
Szombat: Mátéért Somorjába. Beszélgetés jó, pizza, ugyancsak jó. Utazás, kezd sok lenni. Kibírjuk.
Vasárnap. Férfiak a templomban. Egész jól bírták. Örülök neki.
Hétfő: Tervek szövögetése, programok kitalálása, utánajárása a lehetőségek kihasználásának érdekében. Irány Esztergom. Fürdő. Weboldal csodás, nyitvatartás, ár, minden a helyén. Hátizsákok útrakészen. Fürdő parkoló, hatalmas behajtani tilos tábla. Épület - épül-e?, szépül-e? írás nincs róla, csak a szemeddel láthatod, itt nem fogsz fürdeni, max hidegzuhanyt kapsz.
Visszafele úton nézzük meg Párkányt, oda is mehetünk éppen. Mehetünk? Zárt kapuk fogadnak. Mehetünk - haza. Gyerekek szomorúak, felnőttek bosszúsak.
Kedd: Hajnaltájban Áronom lepottyan a 10 centi magas ágyról az orrára esik, sír. Miután megnyugszik és visszaalszik, kimegyek és mit látok a teraszajtóban: A holdat és felette egy csillagot. Olyan fura, így még nem láttam soha. Lefotózom a telefonommal. Gondolkodom, hogy szóljak a Szabolcsnak, de csak dünnyögne, hogy aha, jól van, köszi. Inkább hagyom aludni. Másnap már tudom, hogy nem kellett volna hagyni. Marad az emlék, meg a gagyi fotó a mobilommal.

Másik Fürdőhely, Nagymegyer. Felhívtuk őket telefonon, hogy biztosan nyitva vannak-e? No ide nyáron is el kell menni, nagyon jó kis hely. A csúszda teljesen magával ragadott!

Szerda: Atlantisz - olyan csodák palotája szerűség. Előrelátóan ismét honlap megtekintés. Nyitva. Odaérkezvén azonban mégis zárva. Miért is nem lep meg minket?
Délután korcsolyapálya.

Csütörtök:  Zselíz, park, bike park. Végre valami, amin nincs lakat.




















Délután a közeli faluban go-kart.

Péntek: Terv a Mohi atomerőmű megtekintése. Elmarad. Gyerekek nem vehetnek részt, és a többieknek pedig vagy egy hónappal előbb kell bejelentkezni, adatokkal együtt.
Szombat:  Este családi hej-ho Léván a szőlőben.
Vasárnap: Garamszentgyörgy park, játszótér, bújócska. Máté haza.
Hétfő: Lazaság..
Kedd: ülünk a vonaton, ülünk a vonaton és kész!