NAPSÜTÉS

Gyönyörű napsütéses nap volt ma. Áron délelőtt oviban volt, én pedig pénzt költöttem a városban. Vettem Áron szobájába egy kis fiókos szekrény-szerűséget, szép színeset.

Nem túl nagy a szobája és a ruháknak sincs túl sok hely. Ezzel kicsit bővítettem. A könyvek egy része itt van, a többi a nappaliban, és a nappaliban van egy sarok, ami az ő játszórésze. Ez azért van így, mert a szobája az emeleten van, és ott nem tudnék figyelni rá (nincs is ott sokat, csak aludni megyünk fel, meg ha fent van dolgom, akkor feljön velem). Bár úgy látom/gondolom sok helyen így van ez, hogy a nappali a játszószoba. Régen a nappali nálunk a tiszta-szoba volt, ahol vendéget fogadtunk és a gyerekszobában játszottunk, mi gyerekek. Persze az rég volt.
Délután ismét rollerrel a vállamon elgyalogoltam az oviba Áronért, s jöttünk haza. Jó kis séta. Kb. egy óra. Gyönyörű napsütés, friss levegő. Nem tudom eleget dícsérni a mai napot. Még a hangulatom is jobb, - de hát kinek ne lenne?! Nemrég még tél volt, hó, didergés, még a napfény is szürkén sütött.
Bár az is szép volt. (látkép a Áronom szobájából, a madaras fa és a rét)

Mézeskalács

Délután mézeskalácsot sütöttünk Áronommal. Gyúrtunk, sodortunk, szaggattunk.. Nagyon jó kis receptet találtam az interneten, azt írja azonnal puha. Pont 8 percig kell sütni. Csak fél adagot csináltam, hisz édesítőszerrel nem biztos, hogy úgy sikerülnek a kalácskák, ahogy a recept írja. Szerencsére csodafinom lett. Azt is megtanultam, hogy a tojáshab viszont édesítőszerrel nem sikerült. (ez látszik is)

Félretettem néhány darabot Szabolcsnak, majd csütörtökön jön csak haza. Addig mi a többit eleszegetjük.
Akit érdekel, íme a recept innen:
www.gabicsek.blogspot.hu

- 50 dkg finomliszt

- kb. 1 dl méz (a legvégén kell hozzátenni, mert nem biztos, hogy ennyi kell!)

- 15 dkg porcukor

- 2 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék

- 1 kávéskanál szódabikarbóna

- 2 tojás

- 15 dkg margarin

Ősz-tavasz-tél..

Ma olyan bolondos idő van. Gyönyörű napsütéses napra ébredtünk, a délelőtt olyan volt, mintha tavasz lenne. Igaz csak ablakon belülről vannak információim, mert nem merészkedtem ki. Tavaszérző örömömben takarítottam, szellőztettem is egyet, aztán déltájban, amikor kivittem a szemetet, a hőmérséklet éreztette velem, hogy azért még igen csak tél van. Ebéd utánra újra a szokásos szürkeség vette át az uralmat, esővel, széllel.
Áronom szépen játszogat, tv-t néz, meg olvastam is neki.
Jót ebédeltünk, finom húslevest, meg főtt húst kapormártással. Lefényképezni nem volt időm, mert olyan gyorsan elfogyott.
Az eső esik, a gázfűtés morog a háttérben, és próbál valami meleget is adni. Délután kettő óra van, s azon gondolkodom, hogy behúzom a függönyöket, felkapcsolom a lámpákat, gyertyákat, hogy ne ezt az esős-szürke telet lássuk. Néha ez is elég!

Hó-hó-hó!

Végre hull a hó! Nagyon örülök neki, mert így szép a tél. Ha már hideg van, hó is legyen. Itt amúgy nincs minden évben havas tél, tehát amikor van, örülök neki. Persze nem mindenki örül, hisz a közlekedés leáll, az emberek pánikolnak és az időjárás előrejelzést bújják, hátha okosodnak..
Mi kimentünk szánkózni. Még az első hóesés után elmentem szánkót venni. Inkább csúszkának hívnám, nem a hagyományos szánkó. Olyan, de olyan dombot találtunk, hogy nem is gondoltam volna. Legalább 50 méter hosszú. Először kettesben csúsztak, aztán Apája elmondta, hogyan kell tartani magát és három év három hónapos korában egyedül csúszott a Kicsi Fiam a hatalmas lejtőn.

Legnagyobb csodálatomra újra és újra egyedül csúszott, bár minden csúszáskor aggódtam, nehogy elüsse valaki, vagy nehogy fának menjen.

Szabolcs mindig igyekezett körülötte lenni, de volt hogy Áron olyan gyorsan csúszott, hogy Szabolcsnak esélye sem volt utolérni. Nagyon sokan szánkóztak ezen a dombon. Több "pálya" is kialalakul. Volt a tini pálya, ahol - nevéből adódóan - tinik ökörködtek. Aztán volt az apukás pálya, ahol ugye mi is voltunk. Aztán volt a 10 éves gyerekek pályája, akik élvezték a szánkózás és nem ökörködtek. Aztán voltak a kispályák, ahol a bátortalan szülők és gyermekeik félútról indultak.
Péntek reggel kezdtett esni a hó, reggel Szabolcs elvitte Áront oviba, engem kiraktak az orvosi rendelőnél. Péntek reggel ugyanis hívott a doki, hogy az előző napi vérvétel eredménye nagyon rossz, menjek újabb vérvételre. Mint a papírról kiderült a májfunkciókat vizsgálta ez az utóbbi vérvétel. Nos, aggódom.. Eredmény még nincs. Vissza a péntekre, Áront már szánkóval húztuk haza pénteken, akkora hó esett. És aztán a hétvégén még csak gyarapodott. Ma hétfő van, Szabolcs elment dolgozni, késett a taxija, késtek a vonatai, de odaért. Ma nem esik már a hó.. Szerintem kb. 10-12 cm-es hó van, szépen áll az asztal tetején, meg a homokozó tetején, és az udvarunk is "szűz".

Jah, és építettünk hóembert is. Egy hóembert (Szabolcs) és egy Makka Pakká-t (Én). Áronom így nevezte el őket, nem is tudom miért? Valószínű, mert az enyém inkább a mesehősére hasonlít, mint egy hóemberre?!

És mi más melegíteni szívünket, lelkünket, de leginkább a gyomrunkat: töltöttkáposzta! nagyon finom lett! Kisfiam itt már a harmadik gombócot és a harmadik szelet kenyeret eszi. Jól elfáradtunk mindannyian a szánkózásban. Nagyon jól!

köszönöm, jól!

Talán látszik a hirtelen feltűnt írásokból, hogy megint csak jól vagyok. Élvezem is rendesen, s igyekszem belepakolni egy-egy napba amit csak lehet. Tegnap például délelőtt lementem a városba néhány dolgot elintézni, vásárolni, aztán a helyi pékségbe GI kenyeret venni, meg a henteshez a kocsonya-alapért. Aztán itthon gyors ebéd és gyalog (vállamon a rollerrel, kezemben a bukósisakkal) Áron ovijába. Fél órányi gyalogút. Majd Áronnal vissza. A rolleren egy póráz van, s azzal az út nagy részén húzom, a nagy dombon fékezem, miközben futok mellette, szóval szalad az út a lábunk alatt. Heti háromszor jár oviba, és ha az időjárás engedi, délután gyalog megyek érte. Hazaérve nekiláttam a vacsorának (azzal nem büszkélkedek, ehető volt, és ennyi), utána a maradék mákos sütihez csináltam csokiöntetet (cukor nélkül) és összeboronáltam a kettőt. Finom lett, de a tejszínhab még hiányzott hozzá, az viszont a fagyasztószekrényben volt, no majd ha kiolvad..
Vacsi után ágyba irányítás Áronnak, közben Szabolcsnak a haját is levágtam, Áronnak szokásos tisztálkodás, esti mese, Lencsi baba éneklés.

S ezek után jött még a 10-re elkészült kocsonya kiadagolása, edények elmosogatása..hah. Magam sem hiszem, milyen ügyes is vagyok! Ugye?

A kocsonya

 Kis utánjárással sikerült disznólábat, fület és bőrt szerezni a kocsonyához. A helyi hentesnél érdeklődtünk, és még meg se lepődött. Ma délután kezdtem el kocsonyázni, kezdve a mosással, előkészítéssel és most majdnem éjfélkor vagyok kész, de teljesen! Kiadagolva, lefóliázva, hűtőbe, meg a hideg előszobába kipakolva, előtte lefotózva. Íze jó, már csak kocsonyásodnia kell! Remélem azzal se lesz gond, és akkor igazán büszke leszek magamra.

 

Vannak a mutatósak, szép edénykékben (Szabolcs Keresztanyujától kaptuk esküvőnk alkalmából), meg a kevésbé mutatósak, benne fülek, lábak, csontok, de éppoly finomak remélhetőleg!

elmúlt a Karácsony

Tegnap délután visszaraktuk a dobozokba a karácsonyi díszeket. Kisfiam is segédkezett, bár a végén majdnem elsírta magát, hogy inkább mégiscsak állítsuk fel újra a fát. Aztán szokásomhoz híven átrendeztem a nappalit. Lehoztuk a szobájából a konyhakészletet, és felvittük a parkolóházat. Csere. Változatosság..
Estére Apája is hazaérkezett, betegen. Kicsi fiam odaszaladt hozzá és mondta neki, hogy: Megölellek -  hosszan - , hogy meggyógyuljál! A gyógyulás azért még vár néhány ölelést. Mindenfájós, lázas Apa pihenget itthon. Estére jó kis parasztvacsorával készültem.

Sőt máskos-bögrés sütit is sütöttem, Áronom igazi élvezettel ette, gondolom ez látszik! (a süti persze cukormentes, de édesítőszerrel is nagyon finom lett)

Nosztalgia pizza

Valamelyik délután Kisfiammal együtt vásároltunk, eléggé spontán, mi akciós, és mit ennénk meg alapon. Úgy döntöttünk, hogy pizzát fogunk készíteni. Mármint egy pizzalap, és majd rápakoljuk, amiket veszünk. Akkor még úgy volt tervben, hogy Ő és Én, de aztán Ő és Apa lettek a pizzagyárosok..
S hogy miért nosztalgia-pizza? Ez az olcsó pizza alap emlékeztetett az első pizzákra, amiket behoztak az országba. Mi gyerekek olyan örömmel ettük, hogy csak csuda, de emlékszem Anyuék, csak rácsálták, hogy ezért a száraz tésztáért vannak úgy oda? Aztán persze javult a minőség, de ez az olcsó tésza nagyon emlékeztetett a régi szép időkre. És persze Áron ugyanolyan nagy örömmel ette, mint annak idején mi ettük, s ehhez Ő választotta, hogy mit tegyünk rá, és persze pakolta is rá ügyesen! A mindennapok szépsége.