Gyönyörű ősz van felénk. Napsütés. Színek kavalkádja. Sok-sok bogyó.
Sőt még hinta is akad. Van aki tud hintázni. S van aki leesni tud. Abbó kettő is volt. Ez itt egy a fa.
Ez is a fa, s rajta a hinta. S a hintán ki lógva, ki alatta....Hogy mikre nem talál az ember egy ilyen kis őszi sétán. Rendre megcsodáltunk mindent. Füvet, fát, mezőt, virágot, bogyót, hintát, kerítést. Néha meglepő, hogy még a virágok is milyen szépek. Lehet, hogy az ősz szebb, mint a tavasz? Nem tudom. Most igen, mert a tavasz nagyon messze van. Rég volt és soká lesz. De aggódni kár. Azért mi is megnéztük a dombot, ahol télen szánkóztunk - két éve, mert azóta nem volt rendes, emberes tél - és várjuk, hogy az idei tél mit hoz.
És lássuk a virágokat is!
Aztán vissztértünk a házak közé, itt is tettünk egy kis kört. Itt is szép az ősz.
S hazaértünk. A ház előtt a virágaim. Mindenhol csodásabbnál csodásabb színek, fények, napfény. Szép ez az idei ősz. (még nem is mondtam). Oké, hivatalosan is elveszett a fogalmazókészségem és leragadtam a jaj de szép az ősz ragozásánál. Nagyon hosszú volt ez a blogszünet, lehet, hogy még a múzsa is elhagyott? ÁÁÁhh.. dehogy.. csak millió fele jár az eszem, s miközben ezt írom, a holnapot tervezem, meg a hetet, s a hónapot. Annál tovább már gondolatban sem merészkedem.
