Kedd

Tegnap betették a portot, magyarul is megnéztem mi az, tartós vénaport. Nem altattak, csak helyi érzéstelenités alatt történt. Elmúlt úgyhogy, ne panaszkodjak? hm.. Tudnék.. Ma van a másnap. Hát érzem, és fájdalomcsillapitón vagyok, és a kanapén, mert összesöpörtem a konyhában, jobb kézzel, ugye, persze, azon az oldalon van a port és most már nem söprök többet. És mielőtt kérdeznétek, itthon van az uram, dolgozik a dolgozószobában, és egész héten itthon lesz, de hát azért férfi, az a kis morzsa az asztalon, meg az asztal alatt, hát az nincs benne a látókörében. És tudom, hogy ő is olvassa a blogom, és én meg piszkálódom, és dödögök (bajusz alatti mormogás mifelénk), de lássuk be, ez nem a rák.. ezt előtte is tökéletesen tudtam csinálni, ő meg tökéletesen el tudta engedni a füle mellett.. zsák a foltját?! Viszi-hozza Áront iskolába, vásárol, főz.. velem van.. támogat, telefonál, ahova kell.. szóval nah.. :-) jól van ez igy.
A családnak már feltettem a facebook-ra a rövid hajú fotómat, ha valaki szeretné látni, üzenjen és küldöm. (Jah, mert hogy a jelenlegi állás szerint ide a blogra nem birok képet feltenni.) Szerintem jól nézek ki, kár hogy már csak alig egy hónapig lesz meg ez az élmény, utána sapka stilusra váltunk.. Már megrendeltem jó néhányat, a héten megjönnek valószinű.
Rossz dolog a tétlenség, meg a tehetetlenség. Annyi mindent kéne csinálni, de nem tudok. Csak végiggondolom, megnézem, aztán hümmögök egyet, hogy nem, ezt most nem tudom.
Holnap keztődik a kemó. Két féle cuccost kapok, és most az első alkalommal két külön napon adják, hogyha van allergiás reakció, akkor tudják, hogy melyiktől van. Két hosszú nap, aztán ki tudja még az utána lévő napok hosszúságát?! Kicsit irok a kórházról is. A recepció olyan, mint egy hotel recepció. Szőnyegpadlós, székek ahova le lehet ülni. Azt hiszem szürke padlószőnyeg, falak fehérek, székek talán szürke, lila, kék szinűek. kicsit olyan, mint egy mondern hotel. Mindegyik szoba, ahol voltam, hasonló stilusú. Tegnap pl. bevittek egy szobába, három szék, ágy, külön fürdőszoba. Onnan lábon átsétáltam egy ultrahang szobába, nem igazi műtőbe. Visszafele már tolókocsiban jöttem, de örömmel vettem. Szobában vissza az ágyba, kaptam teát kekszet, én is, Szabolcs is. Aztán mondták, hogy töltsem ki, hogy mit akarok enni, saját kis konyhájuk van. Kértem krémlevest, zöldséges szendvicset, almalevet és gyümölcskompótot. Ez már csak az én adagom volt, de a levesből is jutott a Szabolcsnak, meg a szendóból is, az almalevet én ittam meg, a gyümölcsöt meg nem mertem bevállalni, mert volt egy olyan gyanúm, hogy konzerv-kompót, az meg ugye tele van cukorral, cukor-rák, nem oké. Ebből azért lehet, hogy az is kiderült, hogy már egy hónapja növény alapú diétán vagyok. Gábornak üzenem, múltkor ettem tükörtojást.. Csoki, édesség semmi, igaz már előtte se sok volt, itt-ott egy fagyi, nutellás palacsinta, persze a nutella is már cukorcsökkentett volt. Na sebaj. Most ez van. Valahol a papirjaim között is olvastam, hogy mellőzzük a piros húst, a tejtermékeket és a cukrot. Amúgy lisztet, tésztát is próbálok kevesebbet enni, de kihivás. Ha nem fájna itt-ott, akkor szépen nekilátnék főzni valami sok zöldséges dolgot, esetleg  Szaffi kenyeret is megsütném végre, de most nem megy. Szép napot mindenkinek! Odahaza élvezzétek a 35 fokot, itt csak 15 van. Én nem panaszkodom. Nekem jó ez igy!