Köztes állapot

Mielőtt rákos lettem, úgy gondoltam, hogy kétféle rák van. Az egyik, amelyikből meg lehet gyógyulni, a másik pedig, amelyikbe bele lehet halni. Jelentem, van egy köztes állapot is. Az enyém is ilyen, sok másé mellett. Metasztatikus emlőrák. A diagnózis úgy szól, hogy nem gyógyítható, de kezelhető. Szépen fogalmazva: A kezelés célja a tünetek csökkentése révén az életminőség javítása.  Ezek a kezelések, háromhetente, amik fenntartják ezt a köztes állapotot, remélem még sokáig.

Herceptin és Perjeta. Szép kis sárga csomagolásban, ég és föld közé aggatva, s cseppenként hozza el a reményt. Még nem fáraszt, hogy mennem kell. Nincs elegem belőle. Várom, hogy mehessek. Ott érzem biztonságban magam. Ott gyógyítanak - vagyis hát nem, csak kezelnek. Amíg még jól vagyok, addig minden rendben van. Tervezek: nyaralást, telelést, kirándulást, vendégséget. Hisztizek: a kilók sokasága, a szemöldököm hiányossága miatt. Napjában sokszor rácsodálkozom az élet apró szépségeire. De tényleg. Ha esik az eső, akkor ahogy kopog. Ha süt a nap, akkor milyen szép ságák, barnák, vörösek a falevelek. Hogy vannak még levelek a fákon, s hogy süt még néha a nap. Azt, hogy mindjárt karácsony, s a fények díszbe öltöztetik a várost.

"A bátorság nem a félelem hiánya, hanem inkább egy döntés, hogy van valami fontosabb, mint a félelem." (Ambrose Redmoon)