Most végre..

A csütörtök betette nálam a kaput. Most hétfő este van, talán kicsit jobb már. Sokat ettem, ittam is. Az meg kell, hogy erősödjek. Piritós kenyér, főtt krumpli, alma kompót, száraz keksz. Ez a mai menüm, egy kis citromos vizzel. Mindenütt fáj. Még a gondolat is. Ma reggel voltunk varratszedésen. Az gyorsan megvolt. Jó odamenni a kórházba, megnyugtat. Sokkal jobban éreztem magam miután beszélgettem a nővérrel.
Minden olyan más. A szám ize. A kezem, a lábam izmai. A gyomrom, a nyelőcsövem. A szemem. A türelmem. Az álom, ami nem jön a szememre. Az ágy, ami kényelmetlen. A meleg, fülledt meleg, itt Angliában. Megy a ventillátor. Hideg vizet iszom citrommal. Nem tudok Áronnal foglalkozni. Házi feladatok, sehol. Tennivalók, várnak. A héten egy régi ismerőssel, Tündével beszélgettem, takaritásról, és miután megtudta, hogy mi van velem, csak annyit üzent, hogy szombaton megyek, ne ellenkezz, amit tudok, megcsinálok! Annyira jó érzés volt, hogy jött, segitett. Nem birok takaritani. Nagyon örültem, hogy eljött, mert amúgy a tisztaság fontos. Rendeltem kézfertőtlenitőt is, mert úgy gondolom, ha jön valaki hozzám, megkérem, hogy használja.. Szerintem nem gáz.. Ma meg az Andi jött el hozzám, csinált nekem almakompótot. Beszélgettünk. Jó volt. Holnap a Judit jön. Megyünk majd Áronért az iskolába, mert egyedül még nem megy.. Szerdán meg megint itthon lesz a Szabolcs. És úgy, de úgy szeretném, ha csütörtökön már végre jobban lennék. Az pont egy hét..
S aki nagyon sokat segit, az a Kati. Mert ő is átment már ezen. Olyan jó tanácsai vannak. Persze nincs két egyforma ember, de azért a tapasztalat más.
Most talán álmos vagyok! jaj, de szuper! Folyt.köv.