szombat, szeptember 28, 2019

hol fent - hol lent

Nos, kérem, ez egy olyan cim, amit többféleképpen lehet magyarázni.
Az egyik fent-lent dolog az a szempilla. Jó sokáig várt a drága, már elhitette velem, hogy elég volt csak a hajam, a többit meghagyja. Egyik nap, miután Anyuék elmentek, persze hogy a fránya dolgok azután történnek velem, egyik tükör előtti mozzanatnál (szempilla spirálozás), rá kellett, hogy jöjjek, hogy az alsó (lásd lent) szempilláim eltűntek. Ó, jaj, sebaj, hű de pozitiv hozzáállás, van másik (lásd fent) és azt spiráloztam, és jó volt, mert látszott. Mignem valamelyik nap már csak négy szál pilla várta a spirált, és ritka, de tényleg R I T K A ronda volt, hogy az a négy szál ott hosszan diszelgett, szóval gyors törlés, inkább ne hivjuk fel a figyelmet az egy-egy a sarokban, kettő pedig közte négy szálra. És persze, hogy ott van még ugye a szemöldök, amig az van, addig van arcunk. Hát már nincs. Egy ideig, még próbáltam visszarajzolni, de már nem megy.. Pár napig rajzoltam, lemostam, rajzoltam, lemostam, de be kellett látni, hogy nem megy, nem szép se igy, se úgy.
Azt hiszem az eddigiek megmagyarázzák a másik fent-lent dolgot is, ami a lelki hullámzás. Ha sikerül rávennem magam, hogy bevegyem a fájdalomcsillapitót, akkor fent. Különben lent. Kicsit értem is a logikáját. Fáj minden csontom, minden megmaradt izmom. Fáj a növekvő hajam. Fáj a lelkem és fájnak a gondolataim is. Csak egy dolgot remélhetek, hogy ez bizony a hullámvölgy alja, és innen már csak felfele visz az út.

És még nem ért véget a fent-lent. Jó pár napja beszereztem egy torokfájást, ami most már átváltott nátha és köhögés csodálatos együttesére, meg ugye a szokásos minden fáj, amit már irtam, de most még emiatt is fáj. Voltam dokinál is, vettek vért. Szólnak, ha valami baj van. Amúgy eléggé egy szokásos iskolakezdéshez köthető valamit elkaptam a diagnózis. Egy ideje visszatértem a közös hálószobánkba, köszönhetően annak, hogy szinte egész éjjel alszok. Mármint: na! Próbálok. Mindenképpen jobb, mint volt. De jött ez a fránya köhögős dolog, és a hálószobában nem birom abbahagyni, úgy köhögök, majd megfúlok. Szabolcsot is felébresztem és aludni sem tudok. Lejövök. Iszok egy pohár mézes teát, lefekszem a már jól bevált gidres-gödrös hideg kanapéra és nem köhögök. Nem értem. Még nem költöztem le, mert amúgy jobb ott fent. A matrac is jobb a fájó testemnek, meg hát mégiscsak hálószoba, és nem kell az ágyamat minden reggel négy sarkánál összefogni és kivinni máshová, hogy a nappali, tényleg nappali legyen. Tehát itt tartunk most.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése