kedd, július 05, 2016

A hétvégén..

A hétvégén mindig jövünk-megyünk, így reméltem, hogy könnyedén meglesz a 10.000 lépésem.  Szombaton meg is lett. Vidámparkban voltunk, bár nem épp túracipőben. Csak egy átlagos szombat a családdal. Vasárnap ugyan nem a családdal voltam, de továbbra is jó társaságban. És az a házszámtábla, épp az, mint odahaza a miénk.. oh, az emlékek.. Hétfő. Elhagyott íróasztal-szék az út közepén. Vajon ki figyel onnan, s mit figyel. Vagy csak várja, hogy lassan felébredjen a város. De az is lehet, hogy ügyet sem vetve a város zajára a fülhallgatóján valami jó kis zenét hallgat. És egy kis illatanyag az éteren át: www.hitchinlavender.com

Update image

péntek, július 01, 2016

Íme az első nap..

Íme az első nap és megtettem a 10.000 lépést. Belső órám hajnali 4.30-kor ébresztett. Elmentem sétálni. A fülhallgatóm elromlott. Mérges voltam, mert nem tudtam zenét hallgatni. Helyette madárcsicsergés, vonat kattogás, kutyaugatás. És én ez nem szerettem. Átvészeltem, de ahogy a kávémat is egy csepp tejjel úgy a sétáimat is zenével szeretem. Nos, remélem legközelebb már így lesz. Ha mégsem, akkor én is eljárom a Ronaldo táncot!

https://vine.co/v/5BpHHja27FV

Update image

csütörtök, június 30, 2016

Tipord el a rákot

2016 júliusában egész hónapban minden áldott nap megtettem 10.000 lépést. Bejelentkeztem egy adományozó oldalra, ahol is a rákkutatás támogatására gyűjtöttem a pénzt. Lépdeltem, s lépteim nyomán történetek, élmények születtek, melyeket megosztottam. Mindezt angolul. Most arra gonoltam, hogy megírom a történetemet magyarul is, hogy többek számára is elérhető legyen.

Az én történetem.

"Úgy gondolom szörnyű dolog az életben arra várni, hogy készen állj. Az az érzésem, hogy igazából senki nem lesz kész soha semmire. Nincs is olyan dolog, hogy kész. Csak a most van. Így hát most is megteheted. Általánosságba véve a most éppoly jó, mint bármikor máskor."
Számomra itt van a most. Nem állok készen, de talán sohase leszek készen. Lehet, hogy megbukok, vagy épp elbukok. De hát ez az élet. S mint minden emberi lény én is csak a legjobbat remélem. Régebben sétáltam reggelente, de abbamaradt, különböző okok miatt. Olyasmik mint például az időjárás, fontos tennivaló aznapra, influenza vagyis hát kifogások.
Nos, most van miért kikelni az ágyból. Van kiért. Nincsenek nevek, de biztos vagyok benne, ahogy én is gondolok valakire, Te is gondolsz valakire. Ez a szomorú igazság. Szóval, kérlek segíts, hogy segíthessek.

Még nincs is...

Nos.. még nincs is július, de már megtettem a szükséges előkészületeket. Mínusz második nap, 5.000 lépés reggel, mínusz első nap - nem volt internet, így fogalmam sincs mennyit léptem, és végül a 0.napon 6.000 reggeli lépés. Estére kiderül, hogy a reggeli 6.000 elegendő-e, hogy estére meglegyen a 10.000. Nagyon remélem, mert a mai reggel kemény volt. Úgy értem a legkeményebb az volt, hogy feszülő izmokkal a lépcsőn lejöjjek.  :-) Nos, nem vagyok sportoló. Óh, és lássátok mit találtam. Karácsony lenne? Áh, dehogy. Ma van a testvérem szülinapja! Boldog szülinapot Gábor!

Update image

0. nap

12 hónap van egy évben. Ebből egy hónapot most elhasználok valamire. Egy egész hónapot. Nem semmi. Itt felénk, ebben az országban van egy olyan dolog, hogy az emberek szívesen adakoznak. Az utcán is, de online is. Nagyon sok oldal van, ahol részt vehetsz valamilyen akcióban, bicajozás, futás, úszás, séta, és persze magad is kitalálhatod, hogy mit akarsz tenni, kiért teszed, melyik szervezetnek gyűjtesz stb. Mi pár éve résztvevői vagyunk a Mikulás futásnak, amivel egy súlyos betegeket ápoló otthont támogatunk. Most az egy hónapomat a rákkutatásra szánom. Na nem én kutatok, én "csak" sétálok. Minden reggel felkapom a nyúlcipőimet és irány a séta. Létrehoztam egy - JustGiving - oldalt, amit megosztottam a facebook-on és igyekszem gyakran frissíteni, hogy mindenki tudja hogyan is haladok a napi sétáimmal. Jelenleg még a 0. napnál tartok. Holnap kezdődik élesben.
Az egész úgy kezdődött, hogy hétfő este elmentem aludni, de nem sikerült. A forgolódást megunva lementem a nappaliba kicsit tévéztem, aztán bekapcsoltam a laptop-om. A facebook-on megláttam egy hirdetést, hogy sétálj minden nap 10000 lépést és támogasd a rákkutatást. No, gondoltam, sétálni - azt még tudok. Megnéztem, hogyan is működik és hát belekezdtem. Megírtam a saját történetem, kerestem fényképet, kitöltöttem a kitöltendőket, s ahogy felnéztem a gépem mellől, láttam, hogy hajnalodik. Kedd, hajnali 4.37. Széles vigyorral az arcomon felöltöztem, s elmentem az első sétámra. Nagyon jó volt. Csöppet sem voltam fáradt, inkább tele energiával. Aznap ugyan nem sikerült elérnem a 10000 lépést, de a következő nap már igen. Igaz változtatnom kellett a séta-útvonalamon.

A lépéseimet egy kis karkötő számlálja, ami aztán továbbítja az adatokat a telefonomra és a laptopomra. Hát így állunk a nap alatt. Ma reggel, a 0.napon, már olyan merevek voltak a lábaim, hogy a lépcsőn úgy jöttem le, mint egy begipszelt lábú elefánt.. És olyan jó, hogy még csak órát se kell állítanom. Este eldöntöttem, hogy reggel korán fogok kelni, és így is lett. Ma pl. 4.40. Hogy miért is szeretek ilyen korán sétálni? Annak is oka van. Régebben is sétáltam reggelenként, s volt, hogy nem akaródzott reggel korán kelni, és csak kilenc után mentem sétálni. Amikor egyedül vagyok, megyek, jól kilépek, izzadságcseppek is csordulnak néha az arcomon, és olyan büszke vagyok magamra! De kilenc után ott vannak azok a túltréningezett iskolából épp elkéső babakocsit toló Anyukák az 5 éves kisgyerekkel, és hát leelőznek.. Aztán az enyhe emelkedőn lépkedve a hetvenes éveiben járó kutyasétáltató házaspár is leelőz, na akkor már nem izzadságcseppek, hanem könnycseppek csorognak az arcomon.. Hát ennyi? Hová tűnt a büszkeség? Meg tudom csinálni! Meg bizony.. Reggel ötkor senki sem előz le, a szembeszél süvít mellettem, és én csak haladok, haladok! Minden nézőpont kérdése. :-)

kedd, március 15, 2016

Csak aki..

Nos, már régóta gondolkodtam ezen és bizony most megvalósítom. Van két fajta sorozat könyv, amit Áronom nagy érdeklődéssel lapoz, és ha valaki szeretne ajándékot adni, íme a lista, hogy mi van, ebből pedig adódik, hogy mi nincs..
Köszönjük!
Kis felfedező zsebkönyvek - sorozat
4. A kalózok
6. A vonat
18. A víz














21. Az emberi test
23. A hajó
25. A madár
29. Az őskor


Mit? Miért? Hogyan? - sorozat

Felfedezés és kísérletezés

Dinoszauruszok


Földünk

Időjárásunk



szombat, március 05, 2016

Anya beteg, Apa kocsit hajt..

Ez a betegség, csak úgy fogta magát és ránktört.. Kisfiam iskolájából hívtak péntek délután, hogy nem eszik a csemete, sírdolgál, Anyát hívja. Anya meg ment.. Ahogy hazaértünk, mindketten leroskadtunk a kanapéra és hipp-hopp már betegek is voltunk. De tényleg! Iszonyat egy betegség, az embernek mindene fáj. Leginkább a csontaji, a bőre, a keze, a lába, a nyaka, a háta.. Addig jó, míg a gyógyszer hat, utána meg csak nyögünk, mint a - idézet a férjem családjától (Felvidék) - "gyerekágyas pocik"..ez mindig megnevettet, még ha közben fáj is.. :-)
Ma volt Magyar Iskola, ahova elküldtem a férjemet, hogy vigye el a dolgokat, ami nélkül megállna az élet (ez itt vicc - ennyire nem vagyok fontos), aztán lement a városba venni dolgokat, hogy szépen tele legyen a hűtő, mert ő úgy szereti.. Vannak is előnyei. Mert amikor én vásárolok, úgy néz ki a hűtő, mintha most jöttünk volna haza nyaralásból. Egyértelműen utálok vásárolni, de most túltettem magamon, kb. kettő szatyornyi dolgot vettem, így szegény Uram mehetett pótolni.. Persze ő nem panaszkodik, mert szeret vásárolni, meg pasiból van és gondolom elég volt, egész éjjel hallgatni a nyögéseimet, meg a rohangálást Kicsi Fiunkhoz. Nos ez Apa kocsit hajt kipipálva. Aki még nem látta volna, üsse be a youtube-ba, hogy Apa kocsit hajt! Nagyon ott van.
Aztán, ha Anya beteg, de már jobban van, akkor lehúzza a bacitelepes ágyneműt, porszívóz, szellőztet, mosógépet indít, friss ágyneműt húz fel, fürdik és hajat mos.. Nem tudom leírhatom-e, de miután a mosógépből kiteregettük a dolgokat, kissé megfáradtam, s megkértem a Zuramat, hogy szárítsa meg a hajam. Ez most gáz?! Aztán készíttettem vele egy fotót is rólam. És bizony ezt is el kell mondani, hogy ez nem igazi beteg fotó. Mert míg beteg voltam, zsíros csimbókokban állt a hajam és a pizsama meg a köntös is rámtapadt, és bátran megfeleltem volna bármelyik zombi film szereplőjének (még csak extra smink se kellett volna).
Így hát hajrá, az utána fotó:

szerda, február 24, 2016

tervek..

jó lenne elmenni valami meleg helyre télen.
jó lenne elmenni valami hideg helyre télen.
jó lenne randizni. (mármint a zurammal)
jó lenne végre lefogyni.
jó lenne egészségesnek lenni. (amikor ha megkérdik, hogy vagy? őszintén mondhatod, hogy jól)
jó lenne, ha mindenre lenne idő.
lehet, hogy ez is a korral jár. aki fiatal, nem tervez, nem gondolkodik azon mi lenne jó, csak teszi. s ha megtette, megveszi, ha megvette, megfesti, ha megfestette kiteszi stb..
túl sok az aggódás, túl sok a bánkódás, túl sok - az ÉLET.
talán épp jól is van ez így, hogy ahogy öregszem, a beépített fékrendszer egyre inkább életre kel.
olvasgatok, s ezt találtam: kapuzárási pánik. Érdekes. első idézet, tény, enyhe negatív érzéssel körítve. második idézet: lehetőség! Hm..

"A középkorú nőket és férfiakat érintő, a nyugtalanságtól, csalódottságtól a depresszióig terjedő tünetegyüttes midlife crisis-ként, azaz kapuzárási pánikként épült be a köztudatba." 

"A kapuzárási pánik esélyt adhat olyan álmok teljesítésére, amiről az ember addig nem tudta, vagy nem ismerte be magának, hogy léteznek, vagy nem voltak meg a megfelelő lehetőségei, anyagi háttere ezek teljesítéséhez."

Most mi lesz?!


vasárnap, január 17, 2016

Új év - de már hányadik..

Végre havazik! Ilyenkor nehezen alszom, valahogy ébrentart az a különös fény, ami beszűrődik az ablakon, a függöny alatt, bárhol, csak hogy megmutassa a csodát. Gyorsan el kell menni sétálni egyet, mert pár nap múlva már plusz 7 fokot mond a pesti ember helyett a londoni.. Szeretek gyönyörködni a havas tájban. Nagy vágyam, hogy egyszer majd lesz egy ház, ahol olyan ablak lesz, ami alacsony, s előtte valami zugoly féleség, párnával, ahová oda lehet kucorodni, s bámulni kifelé - bentről a jó melegből. Könnyebben megvalósítható vágyam egy fotel, ugyancsak kuckó szindróma. Amibe belebújsz és átkarol.



Aztán magadra terítesz egy vastag, nehéz és puha plédet és jöhet az ablakon kibámulás. Ó, és kimaradt mindegyik verzióból a meleg csésze szorongatása..lehet az tea, kávé, kakaó..
Kicsi fiam felébredt ma reggel és ahogy máskor is szokott elkezdett játszani a szobájában. Bementem hozzá, a kanapén ült. Felemeltem, hogy a kanapén álljon, de csak nézte a kezében levő lego-t. Ekkor megfogtam az állát és feljebb emeltem, hogy végre ő is meglássa a csodát, amit én egész éjjel álmatlanul (néha félálomban) csodáltam. Jaj de örült neki! Mindegyik szobából megnézte a kilátást. Most csönd van. A szokásos majdnem az írtam karácsonyi, (ja, hogy most le is írtam.. :-) de csak sima vasárnapi hóeséses csönd. A ciklámenjeim alig látszanak ki a hó alól. A reggeli sétámon már nárciszokat láttam. Azok most fáznak, de hát korán bújtak ki.


1.kép - madaras fa az ablakból


2.kép - madaras fa a mezőről

u.i.: szerencse, hogy még délelőtt kimentünk a mezőre havat nézni, mert estére már alig volt hó. hol volt hó meg nem vót. :-)