Megterveztük a szép kis hosszú hétvégénket a tóparti
kis bungallóban,
nem messze a kanálistól,
ami elvezet a tengerig.
Röpke öt órás autózás
után megérkeztünk az idilli kis helyre. Nem sokkal megérkezésünk után kitört a pánik. Egy egér forma kis jószág rohangált fel s alá a szobában, még a fotelbe is felszaladt, ahol én visítoztam rendesen..
A Zuram a pléddel együtt felkapta és kivitte az udvarra, s miután a fotó és ismereteink alapján azonosítottuk, cickányunk volt. Aprócska, de nekem nem oké házon belül.. Nagyon nem oké.
Este még beautóztunk Bude városába, megnéztük a viharos tengert és a szép kis várost.
Nem aludtam túl jól, mondhatni cickánnyal álmodtam. Hajnalra meg valóra vált az álmom és megint cickány rohangált a szobában. Hogy a tegnapi volt-e, vagy családtag, azt nem tudhatjuk.
Írtunk a házigazdának, hogy ejnye-ejnye, nincs ez jól így, és szomorú búcsút vettünk. Még körbejártuk a várost, a tengerpartot majd délután elindultunk újabb ötórás hazautunkra. Nos, így nyaraltunk mi.
"Légy hálás a zárt kapukért és a kerülőutakért. Megvédenek attól, hogy arra menj, ahol nincsen helyed."
