Megtörve

Persze, hogy semmi sem olyan egyszerű, amilyen lehetne. Vasárnap délután vendégek mentek el tőlünk, kikisértük őket, Áron a kocsibejáró térdmagas keritésén ugrált, mint sokszor már előtte. Megbotlott, elesett és ahogy felállt kiabált, hogy: Anya! eltört a kezem! Hát bizony el volt törve, soha se láttam ilyet még életemben, igaz nem is vagyok olyan orvosi film néző, az élet meg ritkán produkál ilyet. A keze könyök és csukló között félúton tört el és 75-80 fokban állt felfele... Áhhh! Hivtuk a mentőt, nagyon hamar kiértek, adtak neki gázt, sápadt volt, nem sirt, azt hiszem a gáz elnyomta a fájdalmat. Kettő mentő is kiért, sőt még egy mentő helikoptert is küldtek, de aztán végül az egyik mentőautó vitt be minket a kórházba. Délután 5-kor történt a baleset és este 10-kor már otthon voltunk. Áron jól van. Ma már nem is kért fájdalomcsillapitót. Hétfő reggel étlen-szomjan vártuk a hivást, hogy vissza kell-e menni műtétre. Délben hivtak, hogy szerda reggelre van időpontunk egy újabb röntgenre, ami után meglátják, hogy kell-e műtét, vagy sem. Éhgyomorra kell menni. Viszont a szerdám nagyon sűrű lesz. Reggel körzeti orvos, egykor MRI, 7 kor az orvos, aki elmondja az eredményeket, meg hogy mi a következő lépés. Ma meg PET CT-n voltam, és egészen eset 8-ig külön szobában kellett lennem Árontól. Kicsit szomorúak voltunk mindketten Áronnal, hogy szerda reggel nem tudok vele menni, mert nekem is időpontom van az orvosnál, és olyan nehéz volt bejelentkezni, hogy nem mondhtom le. Hát ez van most. Most hirtelen elfelejtettem minden bajom, és sokkal inkább Áronra koncentráltam. Tanulság: tényleg fejben dől el sok minden. Eléggé el tudom hagyni magam, vagy sajnálni magam, vagy nem is tudom. Csak magamra gondolok. De most, hogy Áron volt a legfontosabb, nem is volt időm másra gondolni.