Gombapörkölt

Nem igazán szeretem a gombát. Kivéve, ha a Szabolcs szüleinél vagyunk, mert ott mindig finom erdei gombákat eszünk. Nem tudom az mitől finom, de a bolti, azonos méretű, ruganyos, gumicukor állagú gomba nem vonz, semmi féle formában. Szabolcs viszont szereti a gombát, így azért néha napján készítek ezt azt. Ma gomba "maraton" van. Ebédre gombapörköltet készítettem, megpróbáltam minden tudásomat beleadni, s nagyon jól sikerült. Mustáros-tejfölös gombapörkölt lett, jó fűszeres, nem főtt szét és nem is maradt kemény, hm, micsoda csoda! Még nekem is ízlett!
Most akkor szeretem vagy nem szeretem?!

Közben néhány nagyobb fej gombát megőríztem töltött gombához. A tölteléket is megcsináltam, húsmentes, aztán a hűtőben várja sorsát. Mielőtt megesszük azt is lefényképezem. Valószínű holnapra lesz ebéd, hisz akkor magyar ovi van, jóval ebédidő után érünk haza, ezt csak be kell tolni a sütőbe.

Ugri-labda..

A múlt napokban véletlenül rábukkantam az interneten erre a kis labdára. Meglepően olcsó volt, s úgy gondoltam megveszem, hátha Áronom lemozogja magát. Elég hamar belejött az ugrálásba, bár megpróbálta dobálni, fogantyújánál fogva diszkoszvető pózban a kerítést csapkodni, ki akarta próbálni a csúzdán, a kerti asztalon és a kanapén is..

Szerencsére végül belenyugodott az ugráló verzióba. Igazán ajánlani tudom, ha nincs hely trampulinra, ez is megteszi!

Angol tavasz

Végre tavasz van itt is. Ma délután elmentünk könyvtárba Áronommal, aztán a játszótérre, ez a szokásos programunk. A játszótérről hazafelé egy foci pálya mellett jöttünk el, ahol a sok kamasz fiú közt az egyikük meztelen felsőtesttel focizott. Kisfiam így szólt nagy okosan: Ő nem tudja, hogy ilyen időben nem kell "leöltözni"? Nos, nem tudja. 13 fok volt. Mindketten a télikabátunkban, bár kevesebb réteget viseltünk alatta. A szél is iszonyatosan fújt, csak ott volt kellemesen meleg idő, ahol nem ért bennünket a szél.

 

Persze ez még mind semmi. Az utcánkba érve három ugyancsak kamaszkorban lévő lány vizes lufikat dobáltak egymásra. Áronom csak állt, és nézte őket, de már kifogyott a nagy szavakból és csak ennyit mondott: Vizesek.

Majd megfordult és mentünk hazafelé. Még mindig 13 fok volt és fújt a szél. És tavasz volt és hétfő. 

"Futtam"

Nagyon nagy dolog ez. Elhatározás. Ma reggel felkeltem, felöltöztem szép rózsaszín ruhába (azért nem teljes rózsaszínbe..) és fülembe tettem a fülhallgatót és Madonna zenéjére futásnak indultam. Azt hiszem a fejemet is rendbe kell rakni. Ahogy kiléptem a kapun, az jutott eszembe, vajon mit csinál a kisfiam, és valami lelkiismeretfurdalás, hogy nem vagyok ott és nem vagyunk együtt, hisz amúgy is oly ritkán vagyunk együtt, mi a család, hisz Szabolcs hétfőtől csütörtökig vidéken dolgozik, ott is alszik. Persze neki más. Elmegy focizni a kollégákkal, aztán elmennek együtt vacsorázni, vagy épp úszni, tornázni megy, s ha nincs más, épp egyedül is beül vacsorázni valahova. Nem irigylem, csak legalább van ideje tornázni is. Most én is úgy döntöttem, amikor itthon van (péntek, szombat, vasárnap), reggelente elmegyek futni, esténként pedig az Ő dolga Áront "ágyba tenni".
Szerencsére főzni is szeret, így abban is megegyeztünk, hogy hétvégén ő főz. Szóval csuda jó életem van.
A futás, meg nem tudom honnan  jött, mindenkitől hallom, hogy milyen jó, egyszerű. Még nagyon lassan megy, ma 16 percet bírtam, 90 kalóriát égettem, végülis jól esett. A zene jól szólt, ütemessé tette. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg csinálni fogom-e rendszeresen, nagyon jó lenne..
Áronom is sportol. Lovagol. Nyalókának hívják a kis pónit (lollipop). Minden hét keddjén megyünk lovagolni egy fél órát. Most még csak annyi a lovaglás, hogy felül a lóra, az oktató vezeti a lovat, és néha ügetnek, ami a póni esetében olyan tempó, amit gyalogosan is simán lehet követni. Persze zötyög, ahogy Áron meséli, fel-le, és közben is nagyokat kacag. Tornagyakorlatokat is végeznek közben, és meg kell állítani a lovat, meg el kell indítani, meg néha fordítani is, meg ügetésbe beugratni. Nagyon jó látni!