Hó-hó-hó!

Végre hull a hó! Nagyon örülök neki, mert így szép a tél. Ha már hideg van, hó is legyen. Itt amúgy nincs minden évben havas tél, tehát amikor van, örülök neki. Persze nem mindenki örül, hisz a közlekedés leáll, az emberek pánikolnak és az időjárás előrejelzést bújják, hátha okosodnak..
Mi kimentünk szánkózni. Még az első hóesés után elmentem szánkót venni. Inkább csúszkának hívnám, nem a hagyományos szánkó. Olyan, de olyan dombot találtunk, hogy nem is gondoltam volna. Legalább 50 méter hosszú. Először kettesben csúsztak, aztán Apája elmondta, hogyan kell tartani magát és három év három hónapos korában egyedül csúszott a Kicsi Fiam a hatalmas lejtőn.

Legnagyobb csodálatomra újra és újra egyedül csúszott, bár minden csúszáskor aggódtam, nehogy elüsse valaki, vagy nehogy fának menjen.

Szabolcs mindig igyekezett körülötte lenni, de volt hogy Áron olyan gyorsan csúszott, hogy Szabolcsnak esélye sem volt utolérni. Nagyon sokan szánkóztak ezen a dombon. Több "pálya" is kialalakul. Volt a tini pálya, ahol - nevéből adódóan - tinik ökörködtek. Aztán volt az apukás pálya, ahol ugye mi is voltunk. Aztán volt a 10 éves gyerekek pályája, akik élvezték a szánkózás és nem ökörködtek. Aztán voltak a kispályák, ahol a bátortalan szülők és gyermekeik félútról indultak.
Péntek reggel kezdtett esni a hó, reggel Szabolcs elvitte Áront oviba, engem kiraktak az orvosi rendelőnél. Péntek reggel ugyanis hívott a doki, hogy az előző napi vérvétel eredménye nagyon rossz, menjek újabb vérvételre. Mint a papírról kiderült a májfunkciókat vizsgálta ez az utóbbi vérvétel. Nos, aggódom.. Eredmény még nincs. Vissza a péntekre, Áront már szánkóval húztuk haza pénteken, akkora hó esett. És aztán a hétvégén még csak gyarapodott. Ma hétfő van, Szabolcs elment dolgozni, késett a taxija, késtek a vonatai, de odaért. Ma nem esik már a hó.. Szerintem kb. 10-12 cm-es hó van, szépen áll az asztal tetején, meg a homokozó tetején, és az udvarunk is "szűz".

Jah, és építettünk hóembert is. Egy hóembert (Szabolcs) és egy Makka Pakká-t (Én). Áronom így nevezte el őket, nem is tudom miért? Valószínű, mert az enyém inkább a mesehősére hasonlít, mint egy hóemberre?!

És mi más melegíteni szívünket, lelkünket, de leginkább a gyomrunkat: töltöttkáposzta! nagyon finom lett! Kisfiam itt már a harmadik gombócot és a harmadik szelet kenyeret eszi. Jól elfáradtunk mindannyian a szánkózásban. Nagyon jól!