És most még Szabolcs is.. Ő is kért egy kivizsgálást, mert állandóan szomjas volt, meg sokat pisilt, meg valahogy furcsán érezte magát. Mielőtt még a vérvételre elment, egy szombati napon vettünk vércukormérőt, mondván, hogy az úgyis kell nekem. Amikor hazaértünk, egyből kipróbáltuk. Ez kb. két órával volt reggeli után. Az enyémet mértük meg először, 8 körüli érték volt, én elégedett voltam vele. Aztán Áronom is kérte, hogy az övét is mérjük meg, az övé 4,7 volt azt hiszem, aztán a Szabolcsét mértük meg. Az én kezemben volt a mérőke, s ahogy kiírta a számot azonnal eltakartam. Egy pillanatra láttam csak, de éreztem, hogy nem jó amit látok...
Szerintem mindketten sokkot kaptunk. Alig beszéltünk róla aznap, próbáltuk megemészteni a dolgot. Az én értékem anno 7-es volt és a terhelés során 14-es. A Szabolcsot nem is küldték terheléses vércukorszint mérésre, gondolom az veszélyes lenne ilyen magas cukorértéknél. Sőt, behívták szombaton a sürgősségire (már előbb is hívták, csak a vezetékesen, ő meg dolgozott én meg épp Magyarországon voltam), és felírtak neki gyógyszert és mondták, hogy azonnal kezdje el szedni. Meg neki többféle vizsgálat is van/lesz, és gyakori vizeletminták, hogy ellenőrízzék, hogy minden rendben van, és nem kell az inzulin. Ő fogyott is, nagyon jól áll neki (mármint a fogyás, nem a cukorbetegség). Én egy dekát se fogytam, közel három éve ugyanannyi vagyok. Sok. Hát ennyit a betegségekről. Most gyógyulunk. Cukormentes diétát tartunk, és a Norbi Update1 féle szénhidrátmentes termékeket is megrendeltük már. Teljes életmód váltás. Vajon sikerül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése