Az íróasztal (Csillának ajánlom), s az udvar...

Nemrég egy ismerős blogot nézegetve, egy fényképet láttam. "Ahol a gondolataim születnek." Egy idilli kép, olyan 19. századi, s egy csipkeszoknyás fiatal nőt képzeltem az asztalhoz. Csak néztem, néztem a képet, majd két kezemmel az asztal szélébe kapaszkodtam, erőt vettem magamon, s gurulós székemmel hátrébb löktem magam, és szemem végigpásztázta az íróasztalunkat. Vicces volt, és kicsit talán szomorú is, de azért inkább vicces.. nos ez nem idilli, lehet, hogy nem szép, lehet, hogy nem jó, de a Miénk!

Szégyenemben még akkor lehajtottam a laptop tetejét és rendet raktam az íróasztalon. Teljes rendet. Minden felesleges dolgot elpakoltam, mindent a helyére tettem, port töröltem.
Egy napig se tartott. Nálunk ez az a hely, ahova mindent csak leteszünk, és idővel mindent - majd - szétválogatunk. Néha az akvárium tetejére pakolunk, de ha meg kell etetni a halakat, akkor az egész halmot át kell pakolni az íróasztalra, szóval ugyanott vagyunk.
Persze amiket írok, nem itt írom. Vagyis nem itt születnek. Sokkal inkább főzés közben a fejemben,











vagy amikor kint az udvaron "kertészkedek". Ez utóbbi némi magyarázatot igényel. Körülbelül egy 4x6 méteres kővel lerakott udvarunk van. Egyenlőre elég ennyi és az is csak előny, hogy nem füves, hisz az angliai időjárás nem arról híres, hogy száraz. Így még ha esik is az eső délelőtt, délután már ki lehet menni. Van homokozó, csúszda, pad, roller, kisautók, labdák és van néhány cserépben  növény. Többsége dísznövény, mini rózsa, mini tuja, ciklámen, árvácska, muskátli.

Van öt tő eper, házilag tákolt "melegházban" és már van rajta zöld eper. Amilyen szerencsém van, és amennyire segít az angol időjárás, július végére megérik, addigra mi nyaralni megyünk, s amikor visszajövünk, addigra már szépen elrohad.. Van egy cserépben paradicsom is, de ahhoz se fűzök túl sok reményt, viszont jó foglalatoskodni velük.