"Futtam"

Nagyon nagy dolog ez. Elhatározás. Ma reggel felkeltem, felöltöztem szép rózsaszín ruhába (azért nem teljes rózsaszínbe..) és fülembe tettem a fülhallgatót és Madonna zenéjére futásnak indultam. Azt hiszem a fejemet is rendbe kell rakni. Ahogy kiléptem a kapun, az jutott eszembe, vajon mit csinál a kisfiam, és valami lelkiismeretfurdalás, hogy nem vagyok ott és nem vagyunk együtt, hisz amúgy is oly ritkán vagyunk együtt, mi a család, hisz Szabolcs hétfőtől csütörtökig vidéken dolgozik, ott is alszik. Persze neki más. Elmegy focizni a kollégákkal, aztán elmennek együtt vacsorázni, vagy épp úszni, tornázni megy, s ha nincs más, épp egyedül is beül vacsorázni valahova. Nem irigylem, csak legalább van ideje tornázni is. Most én is úgy döntöttem, amikor itthon van (péntek, szombat, vasárnap), reggelente elmegyek futni, esténként pedig az Ő dolga Áront "ágyba tenni".
Szerencsére főzni is szeret, így abban is megegyeztünk, hogy hétvégén ő főz. Szóval csuda jó életem van.
A futás, meg nem tudom honnan  jött, mindenkitől hallom, hogy milyen jó, egyszerű. Még nagyon lassan megy, ma 16 percet bírtam, 90 kalóriát égettem, végülis jól esett. A zene jól szólt, ütemessé tette. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg csinálni fogom-e rendszeresen, nagyon jó lenne..
Áronom is sportol. Lovagol. Nyalókának hívják a kis pónit (lollipop). Minden hét keddjén megyünk lovagolni egy fél órát. Most még csak annyi a lovaglás, hogy felül a lóra, az oktató vezeti a lovat, és néha ügetnek, ami a póni esetében olyan tempó, amit gyalogosan is simán lehet követni. Persze zötyög, ahogy Áron meséli, fel-le, és közben is nagyokat kacag. Tornagyakorlatokat is végeznek közben, és meg kell állítani a lovat, meg el kell indítani, meg néha fordítani is, meg ügetésbe beugratni. Nagyon jó látni!