Visszanézve

Igazán rémisztő visszanézni az írásaimat, így, a diagnózisom tudatában. Minden le van írva. Csak hát nem tudtam mi, miért van, kerestem okot, indokot..
Nagyon várom már, hogy jobban legyek. Végre valami változás!
A változásról. Kisfiamat átvittük egy másik Óvodába. St Nicholas Nursery. Kisfiam úgy mondja: Szent Mikorás.. Most szerda, csütörtök és péntek délelőtt jár.

Nagy nagy udvara van az ovinak, és szépen foglalkoznak a gyerekekkel. Most úgy tűnik, jót választottunk!
Hétfőnként még mindig úszni járunk, a kedd meg változó: vagy torna, vagy könyvtár, vagy épp csak otthoni szabadprogram..
Ugyancsak változás, hogy elkezdett egyre inkább érdeklődni a mesék iránt, mármint a tv-ben. Most már többször kell nemet mondani. A magatartása is változóban van. Leginkább ellentmondani szeret, bármit ami "nem", és "csakazértse", és akkor se úgy, és legvégül: "de egy kicsit azért...".
És talán háromévesen végre elkezd angolul is beszélni. Itt az oviban úgy látom, jobban hozzá illő társaság van, szívesebben tanul tőlük. Sokat okosodik! Dédit fel kellett hívni telefonon, hogy mondja el az ÁBéCéDé-t, mert én sajnos nem tudtam.
Íme:
Á Bé Cé Dé, Bukfencédé,
Jó bort ittál a pincénél,
Hazamentél, babot ettél,
Az ágy alá hömbölödtél.

És utána jön a kisfiam szokásos kérdése: Miért?