Ha nem írok

Az a baj azzal, ha nem írok, hogy feledésbe merülnek a dolgok. Nos, hogy hol is tartunk? A Balatonon. Kimaradt egy nyár a kemó miatt, következö kimaradt nyár a mütét miatt. Szóval itt a harmadik nyár, igaz most is kemót kapok, tablettásat, így el tudtunk jönni. Talán a Covid is nyári szünetet tart. A hajam rövid, de legalább van. Az erönlétem hiányos. Nem bírok annyit sétálni, amennyit szeretnék. Partra le, kis-boltig. Napot is kerülnöm kell. Inkább csak 5 után.. A nyár csodás volt. Aztán itthon Áron felsö iskolát kezdett. Én tesztek tömege-kelege, újabb fajta kemó és jó két hete elment a hangom és enni-inni se tudok mindent, pontosabban alig valamit. Ledugtak egy csövet, és azt látták, hogy a hangszalagok nem mozdulnak. Az evés/nyelés meg azért nem megy, mert van egy kiöblösödés a nyelöcsö mellett és oda pottyan a kaja, és köhögtet, még a víz is. Kapok teljesértékü shaket, azt napi kettöt kell innom. Szóval csöndes az életem. Van egy csengö féle dolgom, ha mondani akarok valamit, azzal jelzek. És próbálkozom, hogy mit tudok megenni. Olyan is van, hogy valami jó egyik nap, nem jó a másik nap. 

Hajamat is egész rövidre kellett vágatni, mert valahogy kopik, hullik, ritkul. Jobbára a parókát hordok. Szteroidot és morfiumot is szedek. Már csak egy teszt van, MRI a fejre, hétfön. 

Szombat este 10 óra van.