Nos, kérem szépen, ez az a hónap, ami október - a rákellenes hónap. Október 13. pedig az áttétes mellrák napja. Gondoltam, hogy aznap, 13.-án majd posztolok egyet, de nem sikerült. De még október van. Még szólhatok, hogy tessék szépen önvizsgálatot tartani. Persze az is hozzátartozik, hogy akinek áttétes mellrákja van, az nem azért van, mert későn ment el orvoshoz. A dolgok néha csak megtörténnek. Nem tehetünk róla. De azért biztos, ami biztos, jobb előbb tudni a dolgokat, mint később.
Otthon, tudom nem annyira szokás adakozni. De mégis, ha valaki ilyesmivel kerül szembe, nézze meg alaposan, hogy mire adja a pénzét. Sokszor rózsaszín szalagot, karkötőt vagy épp pólót adnak a pénzért, amit adunk. Gondoljuk végig, hova és mennyi pénz jut abból a rákkutatásra, ha mindenféle termékkel gazdagodunk - mi - az adakozók. Sok a reklám, ami csak felhívja a figyelmet a rákra. Azt hiszem figyelünk. Nincs olyan ember, akinek a családjában ne lenne rákos. Inkább a kutatásokra adjunk pénzt. Arra, hogy egy kicsit mindig tovább léphessünk. Ha csak egy arasznyival is. Ha nem mi, akkor majd a következők. Ha nem ma, hát holnap.
Amerre én járok, amiket én olvasok, amiket én nézek az valahogy mind-mind a rákról szól. Kicsit elegem is van belőle. Akik az interneten fent vannak 90%-ban csodaszépek, mindenre van idejük, gyönyörű a lakásuk, és persze valamilyen dologgal foglalatoskodnak, üzletelnek, segítenek a többi embernek, szuper okosságokat osztanak meg, s én meg mit csinálok.. szomorkodok. Na jó, nem mindig, szerintem, ez az október nagyon sok most nekem. A műtétből még most gyógyulok kifele, talán a sebek is végre rendbejönnek rajtam. Mindennek mellékhatása van, mindenre allergiás lettem, mintha a testem lázadna, hogy elég! Jah, és most először influenza elleni oltást is kaptam.
Ezek itt a szerek, amik kellettek a sebekre.
És a szerek, amiket szedek - mindenre...néha gyarapszik, máskor változik, de mindig van.
Áronnak a szülinapjára is készülök, meg a Magyar Iskolás dolgokat is kell csinálni. Aztán Áronnak be kell adni a jelentkezést a továbbtanulásra. Az idei az utolsó éve az alapiskolában, szeptembertől felsőbb iskolába megy, de hogy melyikbe??
Március óta itthon vagyok. Ház, udvar, néha kirándulás erdőn-mezőn, távol mindenkitől. Eléggé unom már. Sajnos az immunrendszerem még mindig gyenge, szóval erősíteni próbálom. Megint csak ide-oda kapkodtam. Nincs türelmem kijavítani, újraírni. Hát így marad.
Íme a depressziós hozzáállásom az októberhez. Ezt az idézet féleséget a neten találtam.
"Megelőlegezett gyász.
Amikor tudod azt, hogy a jövőben mi fog történni veled. Úgy érzed, hogy az idő, amit használsz csak kölcsönben van nálad, de ez a kölcsönzött idő még évekig is eltarthat.
És azt az életet gyászolod, ami a tiéd kellett volna, hogy legyen."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése