Az én történetem.
"Úgy gondolom szörnyű dolog az életben arra várni, hogy készen állj. Az az érzésem, hogy igazából senki nem lesz kész soha semmire. Nincs is olyan dolog, hogy kész. Csak a most van. Így hát most is megteheted. Általánosságba véve a most éppoly jó, mint bármikor máskor."
Számomra itt van a most. Nem állok készen, de talán sohase leszek készen. Lehet, hogy megbukok, vagy épp elbukok. De hát ez az élet. S mint minden emberi lény én is csak a legjobbat remélem. Régebben sétáltam reggelente, de abbamaradt, különböző okok miatt. Olyasmik mint például az időjárás, fontos tennivaló aznapra, influenza vagyis hát kifogások.
Nos, most van miért kikelni az ágyból. Van kiért. Nincsenek nevek, de biztos vagyok benne, ahogy én is gondolok valakire, Te is gondolsz valakire. Ez a szomorú igazság. Szóval, kérlek segíts, hogy segíthessek.
Még nincs is...
Nos.. még nincs is július, de már megtettem a szükséges előkészületeket. Mínusz második nap, 5.000 lépés reggel, mínusz első nap - nem volt internet, így fogalmam sincs mennyit léptem, és végül a 0.napon 6.000 reggeli lépés. Estére kiderül, hogy a reggeli 6.000 elegendő-e, hogy estére meglegyen a 10.000. Nagyon remélem, mert a mai reggel kemény volt. Úgy értem a legkeményebb az volt, hogy feszülő izmokkal a lépcsőn lejöjjek. :-) Nos, nem vagyok sportoló. Óh, és lássátok mit találtam. Karácsony lenne? Áh, dehogy. Ma van a testvérem szülinapja! Boldog szülinapot Gábor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése