Anya beteg, Apa kocsit hajt..

Ez a betegség, csak úgy fogta magát és ránktört.. Kisfiam iskolájából hívtak péntek délután, hogy nem eszik a csemete, sírdolgál, Anyát hívja. Anya meg ment.. Ahogy hazaértünk, mindketten leroskadtunk a kanapéra és hipp-hopp már betegek is voltunk. De tényleg! Iszonyat egy betegség, az embernek mindene fáj. Leginkább a csontaji, a bőre, a keze, a lába, a nyaka, a háta.. Addig jó, míg a gyógyszer hat, utána meg csak nyögünk, mint a - idézet a férjem családjától (Felvidék) - "gyerekágyas pocik"..ez mindig megnevettet, még ha közben fáj is.. :-)
Ma volt Magyar Iskola, ahova elküldtem a férjemet, hogy vigye el a dolgokat, ami nélkül megállna az élet (ez itt vicc - ennyire nem vagyok fontos), aztán lement a városba venni dolgokat, hogy szépen tele legyen a hűtő, mert ő úgy szereti.. Vannak is előnyei. Mert amikor én vásárolok, úgy néz ki a hűtő, mintha most jöttünk volna haza nyaralásból. Egyértelműen utálok vásárolni, de most túltettem magamon, kb. kettő szatyornyi dolgot vettem, így szegény Uram mehetett pótolni.. Persze ő nem panaszkodik, mert szeret vásárolni, meg pasiból van és gondolom elég volt, egész éjjel hallgatni a nyögéseimet, meg a rohangálást Kicsi Fiunkhoz. Nos ez Apa kocsit hajt kipipálva. Aki még nem látta volna, üsse be a youtube-ba, hogy Apa kocsit hajt! Nagyon ott van.
Aztán, ha Anya beteg, de már jobban van, akkor lehúzza a bacitelepes ágyneműt, porszívóz, szellőztet, mosógépet indít, friss ágyneműt húz fel, fürdik és hajat mos.. Nem tudom leírhatom-e, de miután a mosógépből kiteregettük a dolgokat, kissé megfáradtam, s megkértem a Zuramat, hogy szárítsa meg a hajam. Ez most gáz?! Aztán készíttettem vele egy fotót is rólam. És bizony ezt is el kell mondani, hogy ez nem igazi beteg fotó. Mert míg beteg voltam, zsíros csimbókokban állt a hajam és a pizsama meg a köntös is rámtapadt, és bátran megfeleltem volna bármelyik zombi film szereplőjének (még csak extra smink se kellett volna).
Így hát hajrá, az utána fotó: