vasárnap, december 01, 2013

Advent.

A várakozás. Emlékszem azokra a karácsonyokra, amikor már felnőtt voltam, de még nem volt gyermekem. Sokszor volt, hogy semmi karácsonyi hangulatom nem volt. Nos ezek az idők elmúltak. Kell az adventi naptár, kell az adventi koszorú, készülni kell a karácsonyi műsorokra a magyar oviban és az angol oviban, képeslapokat venni az ovistársaknak és a szomszédoknak, és meg kell tervezni a karácsonyi menüt, fel kell díszíteni a fát, itt már jóval karácsony előtt, hisz minden ház ablakában feltűnnek a díszesebbnél díszesebb fák, s miért ne gyönyörködjünk a karácsonyfánkban hosszabb ideig, a téli sötét estéknek hangulatot ad. És arra is emlékszem, hogy készítettem anno szépséges adventi koszorút, amit karácsony elmúltával nájlonszatyorba csomagoltam, és következő évben újra elővehettem. A gyertya se került meggyújtásra rajta.
Most viszont minden nap emlékeztetve vagyok, hogy mennyi csoki fogyott már el, és hogy ma melyik gyertyát gyújtjuk meg, és a következőt mikor, és akkor ha ezt is, akkor már karácsony lesz, ugye? És az oviban van karácsonyfa, mi mikor díszítjük fel?
És persze a magyarázkodás. A magyaroviba eljött a Mikulás, de majd hatodikán hozzánk is jön, megint, és karácsonykor az anyalok hoznak ajándékot, nem pedig a Télapó.
Amit sikerült megfejtenem, hogy egy szerény és jószándékú ember hollandiában segíteni akart a szegényeken, de nem akarta, hogy felismerjék őt. Tehát felmászott a tetőre és a kéményen át bedobott egy zsák pénzt, ami az ott lakó kislány zoknijába pottyant, amit a kandallóhoz tett száradni. Innen terjedt át Amerikába ez a szokás, mint Santa Claus plusz rénszarvas szán, onnan pedig vissza angliába, mint Father Christmas, aki nem ajándékot hozott, és kéményeken sem mászkált, csupán sorra kopogtatott az ajtókon, s ahol behívták, ott lakmározott, s ment tovább. Mostanság itt is az amerikai stílusban várják a karácsonyt, repülő rénszarvas szánon, meg persze az üzletekben hamis télapók mászkálnak, s a leghamisabbaknál még fizetni is kell érte, s akkor aztán magyarázhatjuk a csemetének, hogy ez fizetős Mikulás, ide most nem tudunk bemenni. Erre kössünk csomót..
Az idei "naptáram" igazán egyszerű lett. Piros madzagra rácsomózva 24 csoki. Ne nevessetek. Sohasem voltam "kreatív anyuka", és a koszorú, hát az is igazán - egysíkú..










Ez meg itt a nappali. Ritka-rendes állapotban, mindenképp megörökítendő.

És a különc gyertya..

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése