Bringás kirándulás - Nickey Line

Augusztus utolsó napján elég erősnek éreztem magam egy kis bicajozáshoz. Ez azt is jelenti, hogy kezd feledésbe merülni a legutóbbi túránk, amikor hazafele jövet a Szabolcs letámasztott engem egy bokor tövébe, hazatekert, és visszajött értem kocsival.. Nos, arról a napról nem írtam, ugye? Most se fogok többet. Ellenben erről, az örömteliről, mikor is kerékpáron érkeztem haza, és még mosolyogni is tudtam!
Ahol jártunk az egy megszűnt vasútvonal helye, amit bicikli és gyalogúttá alakítottak. Íme:

Semmi extra, de én pl. jobban szeretek bicikli-úton menni, mint az úttesten az autók mellett. Szóval csak ennyi az egész, egy út, ahol aztán jobbra-balra kereszteződések, s ott táblák, hogy mi, merre van. Elmentünk a kerékpárút végéig, 14 km-t, ott egy szép nagy parkban piknikeltünk, majd frizbiztünk, és visszaindultunk. Útközben szedret szedegettünk. Ez amolyan nemzeti szokás, mindenütt szeder van, és aki épp arra jár, az szemezget belőle, ha van nála szatyor, vagy mint nálunk dobozka, hát akkor oda is szemezget. De valahogy mindig van, sohasem fogy el, és olyan jó hogy van..
A visszaúton megálltunk egy piknikelős helyen, bár inkább csak azért, hogy járjunk egyet.

Nagyon jó kis nyárvégi napsütéses nap volt. A fiúk bolondoztak, aki kicsi fiú, az csak kicsit bolondozott, a nagyobb meg ugye nagyon! És repül a .. repül a .. ott repül egy Áron! Kapd el, ha látod! (ezt a képet Krisztának ajánlom)