csütörtök, május 07, 2015

Választás

A választások ideje van. Tegnap elmentem szavazni, ebben az új országban, ahol élek. Most először. Hogy otthon mikor voltam utoljára? Nem tudom. Eljött az a pont, amikor minden reménytelenné vált, akkor választanom kellett, s akkor a szavazófülke helyett repjegyet vettem, s az ismeretlen, idegen, érthetetlen mégis reményteli újat válaszottam. Annyi minden kavarog a fejemben ( s nem csak a káposztalé zavarosodott meg :-). Amikor első szavazó voltam, még otthon, jaj de izgatottan, büszkén, szép ruhában mentem szavazni. Kaptam egy érmét is, hogy első szavazó. Igaz, hogy ismertek, akik ott voltak, de azért mégiscsak szépen sorban adatokat egyeztettek, az igazolványom segítségével, elmondták a tennivalót, föggöny mögé léptem, x-eltem és dobozba tettem. Ez az emlék, ami bennem él egy szavazásról. Nos, elmondom itt mi történt. Férjem és én külön mentünk, mert másfelé volt dolgunk. Kaptunk valami papírt, (hozta a posta) amivel szavazni kellett menni. Bementem, vittem a papírt, megkeresték a nevem, tettek mellé egy kis vonalkát, kaptam egy papírt, amit odavittem egy - hát - bárpult asztalkához. Semmi függöny, semmi fülke. Szőlőkötöző madzaggal szép vastagon fogó ceruza, CERUZA, volt kikötve. Néztem, szemöldök felrántva, de hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek? X-eltem. És hát ki is lennék, ha nem kérdeznék. Visszamentem a pulthoz, és a kedves hölgytől annyit kérdeztem. Azok ott tényleg ceruzák? Mondta mosolyogva: Igen. Mire én: Másvalaki is kérdezte már? Válasz: Ne aggódjak, itt nincs hamisítás. Hazaérve egyeztettünk. Férjem élménye egy kivétellel ugyanez. Ő bement. A papírt se vette elő. Mondta utca házszám, mire a hölgy a listán rámutatott a nevére: Ugye ez maga? - hát ugye. Nos, semmi sem tökéletes, ahogyan a róka mondta a kishercegnek, miután megtudta, hogy a bolygóján szerencsére nincsenek vadászok, de sajnálatára tyúkok sincsenek. Bizony, semmi sem tökéletes. 
A másik választás, ami ugyancsak foglalkoztat, Anya főállásban, vagy Anya másodállásban? 
Ez év januárja óta Áronom teljesidőben jár oviba. Teljes időben: hétfőtől péntekig 9-3. Tehát elgondolkodhatom valami munkán. Hát gondolkodom. Gondolkodom, hogy a mosógép állandóan megy, aztán teregetek, vasalok, elpakolom, s kezdem előről. Közben ugyanez mosogatógéppel. Bepakolom, kipakolom, főzők, eszünk, bepakolom, kipakolom, kézzel mosogatok. Asztalt letakarítom, felsöprök. Olvasunk. Játszunk. Sétálni megyünk. Könyvtárba megyünk. Teniszre megyünk. Játszótérre megyünk. Reggel hatkor egy órát sétálok egy környékbeli Anyukával. Kávét iszom. Legalább kétszer. A Magyar Iskola dolgait szervezem. Évzáró. Jelenlétik. Kassza. E-mail-ek. Hétvége. Időjárás jelentés. Program keresés. Bevásárlás. Tankolni kell. Szabolcs táncos ruháját előkészíteni. Szabolcsnak teát készíteni a cukorbetegségre, mert az se játék. Valamit tenni kell. Virágokat ültetni, mert az meg szép. Jövő héten vendég jön. Utána héten is. Mit főzzek? Lista. Ágynemű. Törölköző. Program. 
A választás még várhat. 




Mindenki választ, 

Aztán egyedül lesz egy ideig 
Aztán a választott
Poharat a szájához emelik
Aztán megint csend lesz
Csak várni kell a hatást
Ami titokban már eljött
De, hogy lásd még sok mást
Kell csinálnod a végig
És aszerint lesz nehéz
Hogy a poharadban mi volt
És nem attól amit remélsz
Hogy az élet - és itt mindegy
Milyen semmit mondok
Vagy a halál - és itt is
Jöhetnek a pontok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése