Tobozolunk

A kórház előtti kis téren már mindent bejártunk. Kisfiam nem mehetett be a Papához látogatóba, s míg egyikünk a Papával volt, másikunk Kisfiammal sétált. Ebihalat horgásztunk a szökőkútból, kavicsokból épületet emeltünk, kistraktort, mentőt, csomagszállítót figyeltük... Tegnap a kórházi kertész dolgozott a kis téren. Talicskájába tobozokat gyűjtöttünk. Ma délelőtt az árnyékos kerítéseket, padokat és az ivókutat fedeztük fel. Nagyon meleg volt. Igazi nyári nap. És többé már nem kell menni...

Apu

Kórház

Mindenkinek vannak emlékei a kórházról. Jók, rosszak, nekem frissek. Apu kórházba került. Kisfiammal gyorsan összekaptuk magunkat és hazaröppentünk. Részben, hogy én segítsek Anyunak azzal, hogy beviszem a kórházba, részben, hátha Apunak jólesik, hogy láthatja Kisunokáját. Bár azzal nem számoltam, hogy nem igazán lehet bemenni kisgyerekkel, hiszen azért ez intenzív osztály. Ki is van írva, hogy 10 év alattiak nem mehetnek be, de mi azért megkértük a nővéreket, hogy engedjék  meg a látogatást, most az egyszer. Azóta egyikünk lentmarad Kisfiammal a szőkőkútnál, ahol ebihalakat próbál horgászni. Elmeséltem Apunkak, nevetett is ezen.

Migrén

A mai programom, hogy kétpercenként a összerándulok, ha beleszúr a fejembe a fájdalom, valamint kétóránként kipróbálok valami újabb gyúgyszert. Eddig nem csökkentette a fájdalmamat. Picit se. Akinek már fájt iszonyúan a feje, az tudja, hogy ez a kép nem túlzás.
Ma délelőtt úszáson voltunk Kisfiammal. Nem volt túl jó. Nem fogadott szót, és nem akarta azt csinálni amit kellett. Egyedül a hátúszás tetszett neki, azt hajlandó volt csinálni, még akkor is, amikor már nem azt kellett. Vannak ilyen napjai. Máskor meg egész ügyesen csinálja, amit az oktató néni mond.
Ma nekem is vizitorna lenne este, de ezzel a fejfájással nem vállalom. Majd legközelebb.

Okos-telefon

Szombaton vettünk nekem új telefont. Nekem ez az első érintőképernyős telefonom. Eddig szoktattam magam a gondolathoz, hogy ez a jövő, és persze kerestem egy olyan készüléket, ami tetszik is. Elégedett vagyok vele. Persze hozzá kell tennem, kezdem megérteni az embereket, akik naphosszat a telefonjukat piszkálják. Nagyon veszélyes dolog. A hétvégém azzal telt, hogy a telefonomat igyekeztem beállítani. Úgy-ahogy végeztem vele. Annyi, de annyi információ van, hogy örökké lesz mit tenni vele. Nagy akaraterő kell ahhoz, hogy félretegyük és nélküle éljük az életünket. Azért is szerettem volna ezt a telefont, hogy úton-útfélen is írhassam a blogom. Arra jó, de még mennyi másra is. Vigyázni kell, hogy az élet ne szaladjon el mellettünk, miközben lehajtott fővel az okostelefonjainkat bökdössük..

Kora reggeli időjárás jelentés

Látkép az ablakból. Ohh. Vizes, szeles, szürke reggel. Férjem már elment munkába, gyorsan vissza is jött, mert elfelejtette a vonatjegyét magával vinni. Összecsukható kerékpárral (azért összecsukható, hogy a vonaton ingyen lehessen szállítani) teszi meg a munkába vezető út egy részét, általában, de ma már kétszer elázott reggel 8 előtt, így inkább az autó-vonat-metró megoldást választotta. Ez a szárazabb! Kisfiamat hamarosan viszem bölcsibe, aztán lemegyek a városba, kell vennem egy-két dolgot, s ha még marad időm, kicsit takarítok a lakásban. Föloltom az összes villanyt, hadd virítson!

Virág - vázában

A múlt heti nagybevásárláskor férjem hozott szép virágot a vázába. Készítettem ilyen volt és ilyen lett fényképet. Nagyon szépen kinyíltak a virágok és illatoznak is rendesen. Legalább idebent jól érzik magukat a virágok. Mondanom sem kell, ugye, hogy megint esik..

A virágoskertem

Miután Testvéremmel lefestettük a dobogót, meg a kerítést, meg a kisházat is áthelyeztük, elrendeztem a virágoskertemet, amit hirtelen felindulásból vásároltam egy kellemesen meleg délutánon. A kis virágoskertem ápolása nem veszi el sok időmet. Minden este, amikor kissé eláll az eső kimegyek és kiborítom a vizet a kaspókból egy vödörbe. Szegény virágaim (és az eprek) áznak. Szinültig telnek egy-egy esős nap után. Hát itt nem a locsolás a gond.Nem is tudom miért vettem locsolókannát? De azért reménykedem! S amikor épp kisüt a nap és kinézek az ablakon, az szép. S amikor oly sokáig nem esik, hogy a beton is felszárad és felkapom a télikabátom és kiülök az udvarra, na az már leírhatatlan..