Új év - de már hányadik..

Végre havazik! Ilyenkor nehezen alszom, valahogy ébrentart az a különös fény, ami beszűrődik az ablakon, a függöny alatt, bárhol, csak hogy megmutassa a csodát. Gyorsan el kell menni sétálni egyet, mert pár nap múlva már plusz 7 fokot mond a pesti ember helyett a londoni.. Szeretek gyönyörködni a havas tájban. Nagy vágyam, hogy egyszer majd lesz egy ház, ahol olyan ablak lesz, ami alacsony, s előtte valami zugoly féleség, párnával, ahová oda lehet kucorodni, s bámulni kifelé - bentről a jó melegből. Könnyebben megvalósítható vágyam egy fotel, ugyancsak kuckó szindróma. Amibe belebújsz és átkarol.

Aztán magadra terítesz egy vastag, nehéz és puha plédet és jöhet az ablakon kibámulás. Ó, és kimaradt mindegyik verzióból a meleg csésze szorongatása..lehet az tea, kávé, kakaó..
Kicsi fiam felébredt ma reggel és ahogy máskor is szokott elkezdett játszani a szobájában. Bementem hozzá, a kanapén ült. Felemeltem, hogy a kanapén álljon, de csak nézte a kezében levő lego-t. Ekkor megfogtam az állát és feljebb emeltem, hogy végre ő is meglássa a csodát, amit én egész éjjel álmatlanul (néha félálomban) csodáltam. Jaj de örült neki! Mindegyik szobából megnézte a kilátást. Most csönd van. A szokásos majdnem az írtam karácsonyi, (ja, hogy most le is írtam.. :-) de csak sima vasárnapi hóeséses csönd. A ciklámenjeim alig látszanak ki a hó alól. A reggeli sétámon már nárciszokat láttam. Azok most fáznak, de hát korán bújtak ki.

1.kép - madaras fa az ablakból

2.kép - madaras fa a mezőről

u.i.: szerencse, hogy még délelőtt kimentünk a mezőre havat nézni, mert estére már alig volt hó. hol volt hó meg nem vót. :-)