Most viszont minden nap emlékeztetve vagyok, hogy mennyi csoki fogyott már el, és hogy ma melyik gyertyát gyújtjuk meg, és a következőt mikor, és akkor ha ezt is, akkor már karácsony lesz, ugye? És az oviban van karácsonyfa, mi mikor díszítjük fel?
És persze a magyarázkodás. A magyaroviba eljött a Mikulás, de majd hatodikán hozzánk is jön, megint, és karácsonykor az anyalok hoznak ajándékot, nem pedig a Télapó.
Amit sikerült megfejtenem, hogy egy szerény és jószándékú ember hollandiában segíteni akart a szegényeken, de nem akarta, hogy felismerjék őt. Tehát felmászott a tetőre és a kéményen át bedobott egy zsák pénzt, ami az ott lakó kislány zoknijába pottyant, amit a kandallóhoz tett száradni. Innen terjedt át Amerikába ez a szokás, mint Santa Claus plusz rénszarvas szán, onnan pedig vissza angliába, mint Father Christmas, aki nem ajándékot hozott, és kéményeken sem mászkált, csupán sorra kopogtatott az ajtókon, s ahol behívták, ott lakmározott, s ment tovább. Mostanság itt is az amerikai stílusban várják a karácsonyt, repülő rénszarvas szánon, meg persze az üzletekben hamis télapók mászkálnak, s a leghamisabbaknál még fizetni is kell érte, s akkor aztán magyarázhatjuk a csemetének, hogy ez fizetős Mikulás, ide most nem tudunk bemenni. Erre kössünk csomót..
Az idei "naptáram" igazán egyszerű lett. Piros madzagra rácsomózva 24 csoki. Ne nevessetek. Sohasem voltam "kreatív anyuka", és a koszorú, hát az is igazán - egysíkú..
Ez meg itt a nappali. Ritka-rendes állapotban, mindenképp megörökítendő.
És a különc gyertya..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése