Anyu a parkban

Gyönyönyű az idei ősz itt Angliában. November végén még zöld a fű, színesek a fák és bokrok levelei, süt a nap és kék az ég. Áronom iskolájától nem túl messze van egy hatalmas park. Ha jó idő van, gyakran megállunk ott, hazafelé épp útba esik. Van játszótér is, és szemet gyönyörködtető maga a park is. Anyunak is megmutattam. Megnéztük a mellette levő épületet is, ami 1997-ig Elmeintézetként működött, majd miután bezárták, lakásokat alakítottak ki benne, eléggé gazdagnegyednek tűnik. A kórház parkja pedig a köznépé lett, játszótérrel, focipályával, teniszpályákkal, ösvényekkel, utakkal, parkólóval, mindez kb. 44 hektáron.
A hatamas fák között megbúvó régi kórházépületet nagyon szép és ápolt környezetben található.

S aztán a park a fák, a színek, a fények.

 

 

S végül néhány kép Áron óvodájáról és jövőbeli iskolájáról. 

Az ovi előtt bebocsájtásra várva. Ez az épület egy kis lapostetős házikó, semmi extra, tényleg. Azt hiszem nagyságát a tanítók és a gyermekek közössége adja. A képek a falon, amiket az ovisok csináltak, s a jó hangulat ami odabentről árad. S persze a szú rágta deszkák között a rózsaszínre festett szivecskés spaletták.

 A főútról lekanyarodva a szűk kis úton érünk el az iskoláig. Minden nap ugyanaz, reggel 9-kor és és délután 3-kor az összes gyermekét oviba/suliba cipelő szülő udvariasan kerülgeti egymást, mert két autó csak bizonyos félreálló helyen fér el egymás mellett. Sőt az iskola bejárati kapuján se fér el két autó egymás mellett. S ehhez még hozzáadhatjuk a faluközpontban a főúton lévő iskolát, ami miatt néha a falun kívül áll a sor. Viszont senki sem panaszkodik. Türelmesen vár, elenged, továbbmegy. 

 Az iskola.

 A főbejárat.

  A falon kívüli csatornázás tipikus esete.

 

Az iskola első udvara. ( a hátsó - nagy park nem látogatható csak úgy ad hoc)

A nagy fa alatt az én autóm.